Századok – 1993

Történeti irodalom - Lincoln; W. Bruce: The Great Reforms: Autocracy; Bureaucracy and Politics of Change in Imperial Russia (Ism.: Kurunczi Jenő) I/I71

171 TÖRTÉNETI IRODALOM W. BRUCE LINCOLN THE GREAT REFORMS: AUTOCRACY, BUREAUCRACY, AND POLITICS OF CHANGE IN IMPERIAL RUSSIA Northern Ulionis University Press, De Kalb, Ulionis, 1990. 281 I. A NAGY REFORMOK: EGYEDURALOM, HIVATALNOKI KAR ÉS A VÁLTOZÁS POLITIKÁJA A CÁRI OROSZORSZÁGBAN A volt szovjetunióbeli mai változásokkal összevetve is komoly érdeklődésre tarthat számot a múlt század közepe orosz reformsorozata okainak, előkészítésének, lefolyásának, következményeinek és értékelésének egy neves amerikai történész közel három évtizedes kutatómunkája eredményeként megírt története. Lincolnnak már a mű elején felsorolt nyolc monográfiája eleve jelzi, hogy a Romanovok egyeduralma, az orosz bürokrácia és mindennek az ország átalakulásával való kapcsolata régóta foglalkoztatták. Nem véletlen, hogy ezen témakörök elismert kutatójának Marc Raeffnek ajánlja könyvét, aki segítette az orosz történelem megismerésében és ugyanígy az sem, hogy köszönetet mond a reformok kitűnő orosz történészének P. A. Zajoncskovszkijnak a szovjetunióbeli tanulmányútjaikor nyújtott segítségéért. A megjegyzésekben és az irodalomjegyzékben felsorolt anyagok mutatják, hogy a mű óriási (orosz és nyugati) levéltári forrásbázisra és feldolgozások tömegére épül Bevezetőjében Lincoln jelzi, hogy írása a leglényegesebb reformokról szól. Ugyanakkor arról a folyamatról is, hogy II. Sándor uralkodásától a század végéig Oroszország mennyiben lépett előre az új polgári társadalmi-politikai rendszer felé; azaz az, átalakulás hogyan realizálódott. Kiemeli, hogy a cár és tanácsadói a gazdasági válság, a jobbágymozgalmak és a krími háborús kudarc miatt kezdték el a reformokat. Lincoln szerint azonban az 1830-as évektől — noha a cártól kezdve a haladó bürokratákig több területen voltak reformkezdeményezések a század első felében — az intézményrendszer változatlanságában érdekelt hivatalnokok túlnyomó része felkészületlen volt a gyors átalakulásra. Az első fejezetben a szerző az önkényuralom, a bürokrácia és a reformok kapcsolatának a krími háborúig (1853-56) teijedő időszakát tekinti át. Szól I. Péternek a nyugati modelleket utánzó erőszakos europaizáló politikájáról. Lincoln szerint II. Katalin kezdetben a politikai ügyek „korlátozott közvitájával" kísérletezett, majd az 1780-as években a felvilágosult kormányzás és az egyeduralom védelme között ingadozott, míg végül — köztük az orosz és nyugati haladó eszmék cenzúrázásával — az utóbbit választotta. Ehhez hozzátehetjük, hogy máig vita tárgya Katalin kurzusváltásának időpontja és okai, valamint I. Péter reformjaihoz mérten a kontinuitás-diszkontinuitás kérdése a 18. században. A könyv írója nagy gondot fordít az I. Miklós kori konzervatívizmus problémakörére. Ennek alaptételeit Európa és Oroszország szembeállítása, az ortodoxia, az egyeduralom és a hivatalos népiesség hamis mítosza képezte. A rendszernek az ipari forradalom országaival szembeni anakronizmusát csak kevés államférfi érzékelte. Ritkaságszámba ment pl. P. Valujev nézete a külső csillogás mögötti belső bomlásról. Csak kevés felvilágosult bürokrata (így P. Kiszeljov és L. Perovszkij) tekintette céljának az igazgatási apparátus hatékonyabbá és szakszerűbbé tételét Az egyeduralmat legtöbben alapvető politikai változások nélkül akarták hozzáigazítani az új feltételekhez. Lincoln jól látja, hogy a későbbi reformok gátolta a hivatalnoki kar konzervatív szemlélete, korszerűtlen munkamódszere. Az állami felügyelet fokozásával ezt a problémát nem tudták megoldani. A második fejezetben a történész a krími háborús kudarc következményeit elemzi. Ekkor mutatkozott meg igazán, hogy a hadsereg és vele összefüggésben a gazdaság, a társadalmi-politikai rendszer nem modernizálódhatott a jobbágykérdés megoldása nélkül. II. Sándor a reformmunkálatokban — az egyeduralom és a nemesség előjogainak megőrzését szem előtt tartva — a felvilágosult bürokratákra és egyes értelmiségi szövetségeseikre akart támaszkodni. A kormányzat a nyugati államoktól eltérően a közvéleményt nem a politikaformálásban való részvételre, hanem csak korlátozott konzultációra invitálta. Itt jegyezzük meg, hogy nézetünk szerint a mű komoly értéke az orosz és nyugati társadalom előtt álló problémája és eltérő megoldásaik okainak vizsgálata. Oroszországban egyesek a törvényesség és a nyilvánosság tágítására, az utóbbi garanciajellegének kibontakoztatására törekedtek. Végül azonban II. Sándor és környezete a „korlátozottá formált" nyilvánosságot fogadta el, a vezető reformerek pedig a konzervatívok és a radikálisok közt egyensúlyozó bürokraták lettek. A harmadik fejezet Oroszország megújításának kezdetéről; a jobbágyfelszabadításról, a zemsztvó-és a bírósági reformokról, a negyedik pedig a nagy reformkorszakról (cenzúra-, a városi és a katonai reformokról) szól. Lincoln minden területnél elemzi az előkészítő munkát, a különböző nézetek harcát a