Századok – 1993

Történeti irodalom - Bradley; Joseph: Guns for the Tsar: American Technology and the Small Arms Industry in Nineteenth–century Russia (Ism.: Kurunczi Jenő) I/I68

169 TÖRTÉNETI IRODALOM azonban, ha meg akarta őrizni nagyhatalmi státusát, a kézifegyvergyártásben is technológiai innovációra (gépesítésre, a termelés újjászervezésére) kényszerült. A könyv második fejezetében a szerző az iparosítás kora kézifegyvergyártásának különböző aspektusait (a fegyverrendszerek, a taktika változását, a termelés racionalizálását, a nemzetközi piac és a technológiaátadás kapcsolatát) elemzi. A tűzfegyverek fejlődését alapvetően befolyásolták pl. a hátultöltő mechanizmusok és a töltények különböző fajtái. Egyedül az USA-ban 1866 és 1871 között 500 hátultöltő szerkezetet szabadalmaztak. A D. Smith- és a H. Wesson-féle, valamint az A C. Hobbs- és H. Berdanféle fémtöltények megnyitották az utat a tölténytáras karabélyok előtt. A könyv témája (az amerika-orosz kézifegyvergyártási technológiai kapcsolatok) miatt fontos megemlítenünk, hogy Samuel Colt 1835-től kezdte szabadalmaztatni revolvereit és a század közepétől hartfordi üzeme (Connecticut államban) az akkori legnagyobb fegyvergyár lett. Bradley a nyugati kormányok és a hadiipar innováció, a termelés gépesítése, a kézifegyver-alkatrészek szabványosítása és az egyesült államokbeli gyárrendszer vonatkozásában alapvető és részletes adalékokkal bővíti ismereteinket. Az USA-ban a kormányzat támogatta mind az állami (a 18. sz. végén a francia fegyverzetről való függőség felszámolására alapították a springfieldi és a harpers ferry-i gyárakat), mind — pénzügyi kedvezményekkel — a magánkézben lévő üzemeket. A fegyvergyártás egyes műveleteit nem kézi munkával, hanem speciális szerszámgépekkel végezték. Az új technológia és a munkakultúra jól szervezett összekapcsolásában S. Colt gyárai jártak az élen. Mint más gyártók, Colt is intenzíven kereste az USA-n kívüli fegyvereladási lehetőségeket és különösen fogékony volt a technológiaátadásra. Bradley szemléletesen bemutatja üzleti reklámfogásait, szerződéskötési (a republikánus habitus nem akadályozta abban, hogy egyeduralkodókkal kössön üzletet.) és külföldi vállalatalapítási módszereit Coltnak a különböző kormányokkal kötött fegyver- és licencszerződései az ottani adaptációra jó reklámot is nyújtottak számára. A harmadik fejezetben a könyv írója az orosz kézifegyverrendszerek és vele összefüggésben a taktika, a kiképzés és az USA-beli beszerzési lehetőségek (főleg Colttói) helyzetét tekinti át a krími háború és a nagy reformok időszakáig. A 19. sz. első felében használatos orosz kézifegyverek mennyiségét és minőségét a kincstár helyzete, a gyenge kiképzés, a tűzerőt lebecsülő elavult gyalogsági taktikai és legáltalánosabban a jobbágyokból verbuválódott hadsereg sajátosságai határozták meg. A fegyvereknél így fő szempont volt hogy egyszerűek, könnyen javíthatók legyenek. A kézifegyverek beszerzésében kaotikus állapotok uralkodtak, a fegyvergyárakból sok használhatatlan termék került ki. A krími háborúban az angolok és a franciák jóval több és nagyobb lőtávolságú, pontosabb tűzfegyverekkel voltak felszerelve. Az orosz kormányzat, érezve a lemaradást, két módon próbált ezen változtatni: a hazai kézifegyvergyártás átalakításával és a külföldi beszerzésekkel. Bradley számszerűen és a minőségi mutatókkal is jól illusztrálja, hogy az 1850-es évek közepéig mennyire kis eredménnyel (huzagolatlan fegyverek átalakítása, belga karabélyok vásárlása) jártak. A fenti helyzetben jöttek létre Oroszország és a Colt cég első tényleges kapcsolatai (kölcsönös ismeretek már 1837-től léteztek). Bradley az eredményes kapcsolatok több akadályát (magas orosz vámtarifák, később pedig a külföldiek találmányainak nincs kellő védettsége az orosz jogban, bürokratikus útvesztők) felsorolja. Mindehhez azonban hozzá kell tennünk, hogy az orosz katonai szaksajtó elismeréssel szólt Colt kézifegyvereiről. Bradley ebben a részben ismerteti a személyes kapcsolatok kialakításában szerepet játszó szakemberek (orosz részről A. Gorlov kapitányt feltétlenül kiemelnénk) tevékenységét Colt 1854., 1856. és 1858. évi oroszországi látogatásait és végül az 1855. és 1856. évi üzletkötéseket. Az utóbbi fontos lépést jelentett a szesztrorecki fegyvergyár Colt-gépekkel való átalakítása felé. Oroszország iparának szintje, kézifegyvergyártási rendszere és hadseregének sajátosságai miatt csak lassú, az ottani feltételekhez adaptált változásokra vállalkoztattak. A negyedik fejezetben Bradley az orosz kézifegyvergyártás legfőbb sajátosságait elemzi a tulai, a szesztrorecki és az izsevszki üzemek történetét, irányítási rendszerét munkaerővel való ellátását és az újítási lehetőségeket taglalva. A 18. században a fegyvergyártó üzemek ún. hozzáírt (a vállalatok részére az állam által biztosított) munkaerővel működtek. A szerző érzékelteti, hogy a kormányzat a hadiiparban erős centralizációt és mindenre (az anyagbeszerzéstől a munkaszervezeten át a fegyvereknek a hadseregnek történő átadásáig) kiterjedő szabályozását valósította meg. Ráadásul a katonai bürokrácia egyes szerveinek hatáskörei átfedték egymást. A korábbi zárt korporativ struktúrában, a szolgálat elvére épült rendszerben, a valódi fegyverpiac helyett az állami megrendeléseken alapuló forgalmi szférában csak úgy lehetett a 19. sz. közepén a belső reformok és a külső technológiai kihívások megkövetelte újításokat bevezetni, ha az orosz tűzfegyvergyártás múltjától gyökeresen eltérő útra lép. Az ötödik fejezet az orosz kézifegyverzetnek a krimi háború utáni megújításával foglalkozik ,^Amerikai és az orosz karabély" címmel. A nagy reformok utolsó szakaszában a katonai reformok atyja, D.