Századok – 1993
Történeti irodalom - Goszudarsztvennije ucsrezsgyenija Rosszii XVI–XVIII vv (Ism.: Kurunczi Jenő) I/I64
164 TÖRTÉNETI IRODALOM Czemint, de Broe-I (sic!), Bessenyeinét, Eördög-öt, von Par-t, Károlyi-t, Pamesti-t, Pozsgai-t, Ungnád-ot stb.? Kis utánajárással ki lehetett volna deríteni e személyek teljes nevét. így az Eördög név viselőjének tisztességes neve Pölöskei Eördög (Ördögh) István, aki levelezésben állt Batthyány Ádámmal. (Lásd Müller Veronika: Az egerszegi vár a 17. században. Zalaegerszeg, 1976.) De a személynévmutatóban feltüntetett egyének esetében is hiába keresnénk a megadott név alatt a 17. századi európai történelem néhány jelentős alakját. S. Lauter ugyanis a levelekben előforduló írásmód szerint közli ezek nevét, így viszont aligha található meg bármely lexikonban is. Pl. Gaüas-t a Clam-Gallas család leszármazottai között kell keresnünk, von Hoys-t (sic!) a Hoyos grófok között. Ugyanígy nem lelhető fel Martinecz gróf sem, hacsak a Martinitz család tagjainak sorában nem keressük őt. Tieffenbach grófot is csak a Teuffenbach-oí között találjuk meg. Vagy Ticz sem szerepel egyetlen lexikonban sem, de Tietz alatt annál inkább. Számos személy nevét egyszerűen kihagyta a mutatóból (pl. L. Filiberto, Kari von Lothringen, Széchy Dénes, stb.). Nem tudjuk, mi okból adja meg magyarul egyes német személyek nevét (pl. mért lesz Johann Puchaim-b6\ Puchaim János), másokét pedig németül (pl. a Habsburg főherceg Lipót Vilmos miért szerepel Leopold Wilhelm alatt?). Hogy kapnak végül a rác jobbágyok „ Vukovoi" nevet, akiket hiába is keresnénk a jelzett 93. sz. levélben. A helységnévmutatóban a fentiekhez hasonló hibákra bukkanunk. Hiányoznak helységek (pl. Kapornak, Csata, Philippsburg, Velence, Tóköz stb.); nincs megmagyarázva, melyik magyarországi Szentmárton és Szentpéter helységről van szó. Miért a levélben előforduló alakokban adja meg a helység nevét (pl. Bisztricz —> Beszterca)? Holocs nevű falu nem létezik, annál inkább Holies. Raudnicz nevű helység is csak a mutatóban olvasható, ennek igazi neve Ranitz; Szokola is Szokolya néven ismert a helységnévtárakban. Külön van feltüntetve Lenti és Nempti, holott e két helység azonos. Szeretnénk hangsúlyozni, hogy a kötet olvasásakor nem kizárólag a hibák és fonákságok kigyűjtésének szempontjai vezéreltek bennünket. Éppen ellenkezőleg: jobbító szándékkal igyekeztünk kimutatni a problémákat, felhívni a figyelmet a szövegkiadási hiányosságokra. Elismerjük S. Lauter Éva szorgalmát, a munkába belefektetett óriási energiáját, de a jövőben körültekintőbben és nagyobb pontossággal kell a a forráskiadás terén munkálkodnia. Szolgáljon intő jelül a forráskiadvány sorozat további köteteinek publikálói számára, hogy munkájuk során a használhatóságot és a megbízhatóságot tartsák szem előtt. Ellenkező esetben olyan művekkel találkozik majd a tudományos kutató, melyeknek forgatásakor az egzaktság és a filológiai hűség hiánya miatt kénytelen ismét az eredeti forrásokat felkutatni. Soós István GOSZUDARSZTVENNUE UCSREZSGYENYIJA ROSSZII XVI-XVIII W. Pod red. N. В. Golikovoj Moszkva, Izd. Moszkovszkovo Univ. 1991. 192 I. A XVI-XVIII. SZÁZADI OROSZ ÁLLAMI INTÉZMÉNYEK Az A. D Gorszkij (1923-1988) emlékének szentelt tanulmánykötet az orosz történelem sajátos menetében kulcsszerepet játszó — tegyük hozzá az államhatalom és a bürokrácia dominanciájával szemben a civil társadalom fejletlenségét máig konzerváló — problémakörről ad áttekintést. A téma kutatásában eddig a legtöbbet az ún. államjogi iskola történészei (pl. B. N. Csicserin, K. d. Kavelin és A. D. Gradovszkij) tették óriási törvényhozási forrásanyag feldolgozásával. A polgári történetírás két nagyságán — Sz. M. Szoloyjovon és V. O. Kljucsevszkijen — kívül külön figyelmet érdemelnek Sz. B. Veszelovszkij, P. N. Miljukov, B, L. Vjazemszkij, A. N. Filippov, P. N. Pavlov-Szilvanszkij és M. M. Bogoszlovszkij művei. Az orosz egyházigazgatás története szempontjából igen fontosak az 1917 előtti egyháztörténészek (így G. O. Vorobjov, P. F. Nyikolajevszkij, I. M. Pokrovszkij, V. К Nyikoszkij és P. M. Sztrijev) munkái. A szovjet korszakban sok történész vizsgálta a 16-17. századi orosz hivatalszervezetet. Elég ha közülük A. A. Zimin, Sz. M. Kastanov, N. Je. Noszov, N. F. Gyemidove és Sz. M. Trockjj munkásságára utalunk. Mindezen előzmények ellenére az orosz historiográfia nem fogta át az állami intézményrendszer teljes spektrumát — különösen annak közbülső és helyi láncszemeit —, nem elemezte mélyrehatóan egy-egy szakterület szerveinek konkrét tevékenységét és kronológiailag is (pl. a 18. század közepe és második fele hivatalrendszere tekintetében) maradtak fehér foltok a kutatásban. Úgy véljük az előbbiek megfelelően indokolják a kötet szerzőinak új szempontú megvilágításra, sőt olykor egy kérdéskör teljes átértékelésére irányuló törekvését.
