Századok – 1993

Történeti irodalom - Pálffy Pál nádor levelei (1644–1653) (Ism.: Soós István) I/I59

163 TÖRTÉNETI IRODALOM Batthyány nem 1653. augusztus 11-én Irta levelét, hanem augusztus 17-én (160. sz.). A dátumokat illetően még megjegyezzük, hogy a hónapok nevének megadásában is rendkívül következetlen: a szövegekben olvasható 7bris, 8bris, 9bris, Xris alakokat sokszor önkényesen oldja fel, a rövidítés megjelölése nélkül. A rövidítésekről, illetve feloldásukról szólva a következőket szeretnénk megjegyezni. A szóvégi em, en, um, от, an stb. a szövegkritikai szabályoknak megfelelően nem egyszerűen zárójelben, hanem szögletes zárójelben adandók meg. Az olyan gyakran előforduló magyar szavak esetében, mint pl. Isten, Kegyelmed, Kegyelmes, Urnák stb. S. Lauter ugyan a kötet végén rövidítésjegyzékkel szolgál, de ez a jegyzék sajnálatos módon meglehetősen hiányos. A Kegyelmed szó a kgd rövidítésen kívül gyakran szerepel kgld formában, a Kegyelmetek szó pedig olykor a kk alakban olvasható. Több esetben egyszerűen megfeledkezik a szövegkiadó arról, hogy a levelekben rövidített alakokban vannak feltüntetve a szavak, mégis úgy közli őket, mintha a levélíró eredetileg is így írta volna azokat. Pl. Uramnak —> Ura[mnak] (25. sz.), a szóvégi kettős kk rövidítést nem oldja fel, így értelmetlenné válik maga a szó vagy kifejezés, pl.: Dicatorokk —> Dicatorok[na]k (71. sz.). A latin szavak feloldása is nagyobb filológiai gondosságot igényelt volna, hogy csak a következőkre hivatkozzunk: Ep[iso]pus —> Ep[iscoJpus, Sacrfissíjma —> Sacr[atissi]ma (150. sz.). Több ízben feloldva közli a latin szóalakot, holott ezeket rövidítésjelzettel kellett volna megadnia (pl. observandissime —> obs[ervandi]ssime\ 1. sz.). Sehol nem szerepel a Pálffy aláírása után olvasható MP = Manu Propria rövidítés. Itt jegyeznénk meg, hogy Pálffy kézjegye azokban a levelekben, ahol utóirat is található, mindig az után és nem pedig előtte van feltüntetve. Még egy fontos szövegkritikai szabályra hadd utaljunk: amennyiben a kötet publikálója ragaszkodott volna a betűhív szövegkiadási módszerhez, akkor Kopf-fal (fejregesztával) is el kellett volna látnia az egyes leveleket, továbbá ezek végén fel kellett volna tüntetni címzésüket is. Ez utóbbit csupán egyetlen alkalommal teszi meg. (64. sz.) Ami a levelekhez fűzött jegyzeteket illeti, sajnálatos módon ritkán találkozunk valóban szövegkritikai, értelmező jegyzetekkel. A szövegből kihúzott vagy törölt szavak, részmondatok jegyzetelési módszeréről már fentebb szóltunk. A jegyzetek gyakran egy-egy személy megjelölésére korlátozódnak; a személyekre, ha többször előfordulnak, elég lett volna csupán visszautalni (pl. Draskovich György, Széchenyi György vagy II. Rákóczi György esetében). Fontos részletkérdések, események magyarázata hiányzik. Szeretnénk végül két apró tévedésre felhívni a figyelmet egyrészt a levelek végén feltüntetett levéltári jelzetek pontatlanok; a publikált dokumentumok ugyanis az Országos Levéltár Batthyány levéltárának „Missiles" és nem „Missilis" c. fondjában találhatók, a 80-81. sz. dobozokban; másrészt a levelek nem fasciculusban és nem folio jelzet alatt találhatók, hanem numerus sorrendben. A levélgyűjtemény végén olvasható a leggyakrabban előforduló latin és német szavak, kifejezések jegyzéke, továbbá a levelek latin nyelvű kezdő és záró formuláinak fordítása. S. Lauter célja valószínűleg az volt, hogy a latinul és németül nem vagy csak keveset értő olvasók számára megkönnyítse a levelek szövegének megértését értelmezését. A segítő szándék mindenképpen figyelemre méltó és dicsérendő, de a kivitelezés már felemásra sikeredett. Először is miként értsük S. Lauter azon kitételét, miszerint a szójegyzékben „nem az elsődleges jelentést" adja meg, „hanem azokat az értelmezéseket, amelyek a levélíró szóhasználatának, szándékának megfelelnek". Vajon mi indította arra, hogy a levelek szövegébe, illetve helyesebben a levélíró gondolatvilágába belelátva, belehelyezkedve magyarázzon, értelmezzen idegen szavakat szókapcsolatokat? Vajon milyen levélírói intenció áll az olyan szavak, kifejezések mögött, mint Bavaria, Bavarus, Bellicum Consilium, camara, canceüarius, franzoz, Norimberg, Ratisbona, Renus stb.? Lehet-e ezeket másképp értelmezni? Ha mégis megmagyarázza a latin szavakat legalább súlyos értelmezési hibákat ne követne el! Eléggé erőltetett a német brudersafft (Bruderschaft) szót „pertu "-ként értelmezni; mióta jelent a caplalan (capitulum) szó „lelkészi hivatal"-il — nem valószínű, hogy Pálffy ezt a fogalmat értette alatta. Súlyos félreértésekre kínál lehetőséget azoknak a szavaknak a fordítása, melyeket S. Lauter hibásan olvasott. így pl. amikor disgustatus helyett disputattus, intercessio helyett interessio, praefigalt helyett pedig praesigált áll. Egészen egyedi az olyan szavak, mint a latin mutatószó (hoc) huius ragozott alakjának „e hónap" interpretálása, vagy a mutt (mut, muts) osztrák űrmértékként való értelmezése. Számos latin kifejezés, melynek fordítása a levelek jegyzeteiben nem lelhető fel, nem szerepel a szójegyzékben. Még furcsább a szómagyarázatoknál is a levelek latin nyelvű kezdőformuláinak fordítása. Vajon milyen szótárban találta meg S. Lauter az iHustris, e (előkelő, híres, kiváló, stb.) ill. az iüustrissimus (kegyelmes) kifejezést „kitűnő" jelentésben, különösen, ha megszólításról van szó? Még egy idekívánkozó rövid kérdés: mióta tekinthető levélzáró formulának a P.S. rövidítés? Bírálatunk végén hadd téijünk ki néhány szó erejéig a személy- és helynévmutatókra. Az előbbiből nevükön kívül nem tudjuk meg, kik az itt felsorolt személyek (igaz, néhány a levéljegyzetekben meg van említve). Többeknek azonban a keresztneve sem derül ki a mutatóból, így pl. hogy hívták pontosan gr.