Századok – 1993

Történeti irodalom - Pálffy Pál nádor levelei (1644–1653) (Ism.: Soós István) I/I59

162 TÖRTÉNETI IRODALOM el, ha kézbe veszi pl. a Szamota-Zolnay féle Magyar Oklevélszótárt és bizonyságul felüti annak 288. oldalát. Némely esetben új szavakat alkot, más-más értelmet kölcsönözve a levél szövegének. Az ellentétes értelmű ennen, enen = hanem kötőszót hol erre (5. sz.), hol inne[n] (7. sz.), hol pedig enen (9. sz.) alakban faja le. Hasonló a helyzet a német met (Met) szó olvasásával, illetve értelmezésével is, amely a Metz (Metze, Metzen), ill. a latin metreta alakra megy vissza. S. Lauter nem tudni miért, mut, mutt, Mutz alakban írja át ezt a szót (114., 116., 135. sz.). Talán a kelló koncentrálás hiányának tulajdoníthatók azok a szövegrészletek, ahol szavak, mondatrészek, mondatok maradtak ki és ezek a hibák hasonlóképpen az elírt szóalakok eseteihez zavaros szövegkörnyezetet teremtenek. A teljesség igénye nélkül hadd idézzünk ezek illusztrálására néhány példát: „... es lakot" —> „... es maga lakot" (2. sz.); „Gróf Czelnir Constantinapoltul 2 napi iaro feöldre annyira megh hogi..." —> „Grof Czelnir Constantinapoltul 2 napi iaro feöldre annira megh betegedet hogi.." (10. sz.); „... s-midon jo lakasba[n] leve[n] innánk kgk az Eözvegj Erdödiné Aszoniom mellet..." —> „... s-midon jo lakasba[n] levefn] innánk kgk eghésségheértis, juta eszünkbe[n] hogj jmank kgk az Eözvegj ErdödiniAszoniom meüet.." (79. sz.); „... vitese kis komaromba az p[ro]font Mester kezebe..." —> „... vitese kis komaromba avagy' Egerszeghbe az p[ro]font Mester kezebe..." (114. sz.); „... s-e mastani giűlesűnkben penigh az azerant való Instrucüoval keövettieket nem küldöttek..." —> „...s-e mastani giúlesúnkben penigh az Urak eó Ngok sem számaliok szerent nem comparealtak, sem penigh az erant való Instructioval keövettieket nem küldöttek..." (122. sz.) stb. A figyelmetlenség lehet az oka annak is, hogy a publikált szövegekben olykor kétszer is szerepel ugyanaz a szó vagy részmondat, jóllehet az eredeti levelekben csak egyszer fordulnak elő (27., 94. sz.). Találkozunk olyan hibával is, amikor a levél lapszélén olvasható betoldás rossz helyre kerül a szövegben, mint pl.: „... eó kgk es a' Kichineknekis a' kys Aszonnak ajánlom..." —> „... eó kgk a' kys Aszonnak es a' Kichineknekis ajánlom..." (28. sz.). A magyar szavakhoz, kifejezésekhez hasonlóan számos alkalommal helytelenül olvasta, illetve írta le a levelekben szereplő latin szavakat is, sokszor megváltoztatva értelmüket. Hogy csak néhány példát idézzünk: delegált —> relegalt (5. sz.), successonis vicibus —> successivis vicibus (13. sz.), succeralhassan —> succuralhasson (15. sz.), religno —> reliquo (20. sz.), disputattus —> disgustatus (30. sz.), servitorum —> servitiorum (34. sz.), intertentalljak —> intertenealljak (43. sz.), gratissime —> gratiossime (61. sz.), p[ro]moneallja —> p[ro]moveallja (79. sz.), p[re]signált —> adjungált (!) (97. sz.), presigalt ill. presignalt —> praefigalt (91., 93. passim), succurussat —> succursusat (121. sz.), abs[um] difűcultate —> abs[que] difficultate (121. sz.), adduxerunt —> abduxerunt (127. sz.), exegit —> exigit (127. sz.), infalibilier —> infalibiliter (127. sz.), demissa —> demisse (150. sz.), intermitiát —> instantiát (151. sz.), interessio —> ntercessio (155. sz.), hodiemo —> hodiemo (156. sz.) stb. Előfordul, hogy a mondatban más latin szó szerepel, mint amely az eredetiben áll (pl. a 3. sz. levében az observandissime helyett commendationem olvasható. További probémát okoz a szövegkiadásban, hogy S. Lauter következetlen a latin szövegrészletek lefordításában. Több helyen (15., 19., 20., 120., 123., 138., 156. sz.) nem adja meg az egyes szókapcsolatok, részmondatok magyar jelentését. A 127. és 150. sz. latin nyelvű levelek fordításában pontatlanságokra bukkanunk, melyek részben a latin szöveg helytelen olvasatából következnek, néhol pedig kimarad egyegy mondatrészlet átültetése. A jobb megértés érdekében a szöveget fel kellett volna bontani kisebb tagmondatokra, mivel e formájában magyar nyelvű fordítás rendkívül nehézkes. Felesleges volt a magyar fordításban az archaizáló alakokkal élni. Gondot okozott a levelek közreadója számára a fent említetteken kívül a praesens és praeteritus szavak feloldása is, ami nemegyszer komoly félreértésekre ad okot. Például Pálffy semmiféleképpen sem írhatta 1644. október 2-án, hogy a császári csapatok „jelen" szeptember 20-án bevonultak Olmütz városába (az mieink 20 Septembr[is] pr[ae]sentis — 10. sz. levél); ugyanígy nem jelezhette vissza Batthyánynak 1650. október 4-én, hogy „29 pr[aesen]tem [sic!] 7bris" írott levelét megkapta (78. sz.). Ugyanez év november 5-én sem válaszolhatott a következőképp: „Rohonczról 22 [praesenjtis libris és 27 pr[aesen]t[is] írt két rendbeli levelét kk ma vettük..." Pálffy levelének keltezése is elárulja, hogy Batthyány nem válaszolhatott neki,jelen" október hó 22-én és 27-én. Helyesen „... 22 pr[aeteri]ti 8bris és 2 [!] pr[ae]sen[tis]..." (83. sz.) Ami a levelek keltezését illeti, további hibákra kell felhívnunk a figyelmet. Feltűnő a 8. és 9., a 4. és a 7. számok felcserélése. A 20. sz. levelet Pálffy nem 1646. május 9-én, hanem 8-án, a 39. számút nem 1648. július 14-én, hanem 17-én írta, a 47. sz. levél dátuma nem június 12., hanem július 12., a 93. sz.-é nem 1651. április 9., hanem április 8., a 116. sz.-é nem 1652. június 14., hanem június 17., a 139. sz.-é nem 1652. október 20., hanem október 28., a 140. sz.-é pedig nem október 20., hanem december 20.