Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 589 (Pest m.), 173 dunapataji Sulyok Gergely és Mészáros János valamikor 1665 előtt Béky Ferenc ereki (Solt m.),17 4 az ugyancsak dunapataji Dobor István, László András és Varga János —jelen ismereteink szerint csak László volt nemes — 1674-ben a Mérén (Szabolcs m.) lakos Németh Gergelyné Joó Margócs keserűtelki és réztelki (Solt m.),17 5 nagykőrösi Erdős Mihály és SZÍVÓS János 1673-ban Fáy László Örkényi (Pest m.),17 6 az ugyancsak nagykőrösi Beretvás István és felesége: nemes Gerbarant Orsoly 1680-ban Darvas János hartyáni (Pest m.)17 7 részbirtokát zálogolta. A kecskeméti adófizetők listáját vezető négy leggazdagabb nemes család — a Deák, a Kalocsa, a Kamarás és a Pathai — az 1667 és 1682 közé eső tizenöt esztendőben legalább 1500 tallért áldozott bizonyos Köncsög és Nagybócsa (Solt m.), valamint Ecsőd, Máma, Pusztaszer és Tömörkény (Csongrád m.) pusztabéli részbirtokok zálogba vételére.17 8 A jászberényi nemesek tápiógyörgyei és újszászi (Pest m.) birtoklásával a hódoltság magyar részének adózásával foglalkozó kötetünkben már részletesen foglalkoztunk,17 9 de vannak adataink másutt levő zálogbirtokaikról is. A Füleken katonáskodó Bitskey István — akinek egyébként közeli rokonai éltek a jászsági mezővárosban180 — 200 körmöci aranyat vett fel Gyapay Gergely, Fazekas Tamás és Padányi György itteni nemesektől, hogy magát a gyulai törökök rabságábul kiválthassa, s ezért 1661-ben átengedte nekik Tápióbicske (Pest m.) pusztabéli porcióját.181 1666-ban a Fazekas-család más tagjai — András, János és Márton — 80 tallérért váltották magukhoz meghatározatlan időre Darvas János és Ráday Gáspár tápiógyörgyei és félegyházi (Pest m.) részeit, majd amikor tíz esztendő múltán a tulajdonosok vissza akarták venni tőlük azokat, Fazekas János ráadásként két paripát ígért nekik saját méneséből.18 2 Simay Mátyás érsekújvári lovashadnagy 40 tallérért vetette zálogba — visszaváltásig — egy-egy csejti és simái (Békés m.) házhelyét Kecse Bálint és Lukács mezőtúri nemeseknek.18 3 Ugyanezek négy esztendő múlva 200 magyar forintért és 100 tallérért jutottak hozzá Végh Mihály szendrői nemes Bánréve (Békés m.) pusztájához.18 4 Ugyanezen ügylet folyamányaként 1669-ben makai Széli Mihály szendrői lakos megengedte a Kecséknek, hogy évi 10 forintért és 1 pár karmazsincsizmáért mindaddig használhassák az ő felsőbánrévi porcióját, amíg a Véghnek kölcsönzött összeg ki nem telik.18 5 Számos környékbeli zálogbirtokkal rendelkeztek a hódmezővásárhelyi nemesek is.18 6 A gyöngyösiek zálogügyleteiről már szóltunk, s azokra még az alábbiakban is visszatérünk. Itt említjük meg azonban, hogy a gyöngyösi nemesek élénk érdeklődést tanúsítottak a környékükön megszerezhető puszták iránt. Szegedy János 1608-ban Lorántffy Mihály fajzati, kis- és nagyrédei (Heves m.),187 Csöke Lukács 1670-ben zólyomi Esterházy Miklós és Sándor tassi részbirtokait szerezte meg. Ez utóbbi birtok addig — 125 tallér fejében — Kanyó György jobbágyi (Nógrád m.) nemesnél volt zálogban,18 8 aki utóbb, másutt kárpótolta magát Tass elvesztéséért. 1673-ban — Kanyó Mihály jobbágyi, valamint Мака Albert, Balázs, György, Miklós, és Pál gyöngyöspatai nemesek társaságában — Bitskey Gáspár özvegyétől: Béres Katától,189 1679-ben pedig — ugyancsak Kanyó Mihállyal, illetve lőrinci (Heves m.) Szőke Balázs és Tamás nemesekkel együtt — Bitskey András mindkétági örököseitől szerezte meg Tápióbicske kétnegyedét.190
