Századok – 1992

Történeti irodalom - Csáky Emerich: Vom geschtaten zum geachteten: Erinnerungen des K. u. k. Diplomaten und k. ungarischen Aussenministers Emerich Csáky (1882–1961) (Ism.: Somogyi Éva) II/320

321 történeti irodalom De oktalan lenne a szemrehányás, mert Csáky írása éppen azért oly hasznos és használható forrás, mert nem akarja átértelmezni, modernizálni a maga korábbi nézeteit. Bizonyos, hogy Musulin, Liitzow, vagy Flotow kritikusabban szemlélték a maguk világát, de ugyanezt várni Csákytól két ok miatt is igaztalan volna. Egyrészt azért, mert Csáky a monarchia idején fiatal diplomata volt, aki a diplomáciai szolgálatnak szükségképpen inkább a felszínét látta, a fogadásokat, az arisztokrata-diplomata társaságot Másrészt: Csáky emlékiratait 1954-ben, a börtönből szabadulva, az akkori Budapesten kezdte írni - innen nézve az a régmúlt birodalom mindenképpen a tökéletes, az idill volt. Szimptomatikus, hogy a diplomáciai szolgálat első éveiben Csáky magyar volta fel sem merül, hogy magyar főnökeihez, pld. Szögyény-Marichhoz Berlinben szorosabb kapcsolat főzte volna, mint más elöljáróihoz. Jellemző, hogy ez a probléma először Bukarestben vetődik fel, nem követségi kollégáival való kapcsolatában, hanem romániai fogadtatása okán. Mert a románok — ltja Csáky — elvben ellenségüknek, elnyomójuknak tekintették a magyarokat (1914-ről van szó), elvben, mert a nagyrészt európai műveltségű román diplomaták ezt a napi érintkezésben egyáltalán nem érzékeltették. Tulajdonképpen ekkortól, bukaresti beosztásától kezdve kerül Csáky olyan helyzetbe, hogy igazán képes megítélni a körülötte zajló eseményeket, s arra némi befolyása is lesz. A bukaresti követséget Czemin Ottokár vezeti (a későbbi külügyminiszter), aki Ferenc Ferdinánd embere, szembenáll a magyar kormány, azaz Tisza István nemzetiségi politikájával (a dualizmus változatlan fenntartásával), de megpróbál korrekt viszonyt kialakítani a magyar miniszterelnökkel. Jellemző, hogy Czernin hangsúlyozza, ő mint követ csak azt teheti, amit felettes hatósága (azaz a közös kormány) előír számára és ennek a felettes hatóságnak természetesen a magyar miniszterelnök is részese. Itt a bukaresti követségen merül fel, hogy Csekonics követségi tanácsos kifejezetten a magyar kormány embere, s mintegy ellenőrző orgánuma az osztrák, ráadásul dualizmus ellenes Ferenc Ferdinánd párti Czeminnek. Czernin el is éri, hogy hamarosan megszabadul kellemetlen beosztottjától. Csáky Bukarestben szolgál 1914 júniusának végzetes napjaiban. Úgy látja, Czernint nem személyes szálak fűzték a trónörököshöz, hanem az a meggyőződés, hogy egyedül az ő programja mentheti meg a birodalmat. Ferenc Ferdinándnak voltak — nem nagy számban — hívei, — írja —, de barátja egy sem volt. A román hadüzenet után — amikor a követség Bukarestből szabályosan menekülni kénytelen — Csáky Varsóba kerül. Roppant érdekes annak leírása, hogy a lengyelek milyen bizalmatlansággal fogadták államuk helyreállításának proklamálását 1916 novemberében, mennyire nem bíztak a központi hatalmak végleges győzelmében, s mekkora gyanakvással és ellenszenvvel viseltettek nemcsak a német megszálló csapatok, hanem a Monarchia diplomáciájával szemben is. 1917 januárjában Csákyt Czernin külügyminisztériumában rendelik. Alig jut feladat számára, mert a Ballhausplatz minden tisztviselője oly féltékenyen őrzi a maga hatáskörét, a maga aktáit, hogy Csákynak tulajdonképpen alig van betekintése az ügyekbe. Úgy tetszik, Czernin személyes stábjához tartozik (ami elég sajátos helyzet egy magyar számára.) így kerül sor arra, hogy 1917 májusában a külügyminiszter Stockholmba küldi a szocialista internacionálé kongresszusára, hogy Viktor Adler közvetítésével — magánemberként — vegye fel a kapcsolatot az orosz szocialisták képviselőjével és rajtuk keresztül a kormánnyal. Megbízatása nem jár sikerrel. 1917 novemberében részt vesz a brest litovszki fegyverszüneti tárgyalásokon. Élményszerű a központi hatalmak vezérkarának találkozása az orosz békeküldöttséggel — amint a cvikkeres apró Joffe népkomisszár a világforradalomról tart előadást Lipót bajor hercegnek. 1917 nyirkos hideg novemberében ott Breszt-Litovszkban találkozik először a régi és az új világ — és mi — íija Csáky —, nem voltunk erre a találkozóra felkészülve. Csáky tud oroszul és egy ideig szabadon érintkezik az orosz delegáció tagjaival, hallgatja messianisztikus fejtegetéseiket, de aztán megérkezik Trockij, aki egycsapásra megmerevíti a tárgyalások s az érintkezés stílusát, megszakadnak a személyes eszmecserék. Itt — már-már az író Csáky tűnik elő. Trockij a félelmetes, a gonosz és a fantasztikusan okos Lucifer. És ők, a Monarchia küldöttei az oroszok és a németek mellett szinte tehetetlenségre vannak ítélve. Ez a breszt-litovszki egyébként Csáky utolsó érdemi küldetése a Monarchia idején. A felbomlás után, 1918 novemberében hazamegy birtokaira, (Csehszlovákiába!) hiszen gondoskodnia kell magáról, meg családjáról. Itt éri Károlyi meghívása, hogy segítsen az általa vezetett külügyminisztérium apparátusának megszervezésében. A kommün elől birtokaira, majd Bécsbe menekül. A bécsi ellenforradalmi szervezkedésről, a Sachernél, meg éjszakai mulatókban hangosan vitatott titkos összeesküvési tervekről éppúgy lesújtó a vélemény, mint Károlyi Mihály külpolitikájáról, vagy a Szegeden szerveződő magyar fehér kormányról. — „Operett-kabinett" -íija, amelynek két számottevő tagja van, Teleki Pál „külügyminiszter", és Horthy Miklós „hadügyminiszter". „És mégis úgy akarta a sors, hogy ez az