Századok – 1992
Történeti irodalom - Tilkovszky Loránt: Teufelskreutz. Die Minderheitentrage in den Deutsch–Ungarischen Beziehungen 1933–1939. Eine Dokumentation (Ism.: Tihanyi János) II/322
322 történeti irodalom operett-kormány, ez a terrorista banda alkotta a magját annak a civil és katonai szervezetnek, amely aztán Horthy kormányzó alatt majd egy emberöltőn keresztül hivatva volt arra, hogy Magyarország történelmét formálja." Csáky 1919 októberében tér vissza Budapestre. Teleki megbízásából részt vesz a béketárgyalások előkészítésében és 1920 januárjától a párizsi béketárgyalásokon. A hivatalos konferenciákkal egyidőben francia-magyar titkos megbeszélések is folytak, amelyeken Csákynak számottevő szerep jutott — talán ez volt pályafutásának leglényegesebb mozzanata. Csáky utólag is úgy látja, hogy Millerand miniszterelnök és Paleologue külügyminisztériumi főtitkár középeurópai politikájában Magyarországnak fontos szerepet szánt és éppen ezért érdeke fűződött a trianoni békediktátumok módosításához. Bízott abban, hogy a francia kormány közreműködésével van lehetőség a békeszerződés korrekciójára, ezért vállalt 1920 szeptemberében külügyminiszterséget Teleki Pál kormányában. De a francia politikában hamar fordulat következett be, kormányváltozás, majd Paleologuet is felmentik hivatalából. S Csáky három hónapi miniszterség után, nem lát többé lehetőséget programja megvalósítására, lemond, majd hamarosan teljesen visszavonul a politikától. Az 1930-as években eladja a földreformok után még megmaradt csehszlovákiai birtokait, véglegesen Magyarországra települ, ahol a maga és felesége birtokainak jövedelméből él. A második világháború után kénytelen osztozni a magyar arisztokrácia sorsában, későn veszi észre, amikor már nem lehet, hogy innen menekülnie kell. 1950-ben tiltott határátlépés miatt három és fél évre ítélik. 1957-ben sikerül elhagynia az országot, 1961-ben Dél-Amerikában halt meg. Talán e futó, főként tartalmi ismertetésből is kitetszik, hogy a tekintélyes bécsi tudományos kiadónál, a Böhlau-nál megjelent visszaemlékezés, nem csak a szűk szakmai érdeklődésű olvasónak nyújt izgalmas olvasmányt. S a kötetet sajtó alá rendező Eva-Marie Csáky nem is akar kiadványának feleslegesen tudományoskodó jelleget adni. Nem azért, mintha nem ismerné jól a német forráskiadás rigorózus szabályait — hiszen korábban ő tette közzé (Gerald Stourzhzal közösen) az 1955-ös osztrák államszerződés iratait. Eva-Marie Csáky egyszerűen tiszteletben tartja szerzője írását, nem akarja történeti fejtegetéseit értelmezni, vagy korrigálni. Nem tesz többet, mint, hogy az érthetőség kedvéért időnként zárójelben megad egy-egy évszámot, egy keveset húz a szövegből, hogy a felesleges ismétléseket elkerülje, de nem terheli a szöveget lábjegyzetekkel. Pusztán egy pontos névmutatót és egy nagyon visszafogott életrajzi bevezetőt fűz a kötethez — a többit az olvasóra bízza. És a történész olvasónak egyetlen kérdése maradhatna: minthogy alig-alig van magyar családtörténet és roppant kevés 19-20. századi magyar családi levéltár maradt fenn, amely a feldolgozások alapja lehetne, nem kellene Csáky Albin fia Csáky Imre életrajzát a csak magyarul olvasók számára is hozzáférhetővé tenni? Somogyi Éva LÓRÁNT TILKOVSZKY TEUFELSKREIS. DIE MINDERHEITENFRAGE IN DEN DEUTSCH-UNGARISCHEN BEZIEHUNGEN 1933-1938 Akadémiai Kiadó, Budapest, 1979. 310 old. ÖRDÖGI KÖR. A KISEBBSÉGI KÉRDÉS A NÉMET-MAGYAR KAPCSOLATOKBAN 1933-1938 Amikor 1987-ben a Gorkij Könyvtárban - mint a nemzetiségi kutatásokat koordináló egyik magyarországi kutatóműhelyben - Tilkovszky I.orántot 60. születésnapján köszöntötték, az ünneplő közönség megismerkedhetett egy kis füzettel is, amely a jubiláns történész munkásságát bemutató publikációs jegyzéket tartalmazza. E könyvecske futó áttekintése is meggyőzően dokumentálja, hogy az igen termékeny szerző kutatásainak homlokterében mintegy két évtizede az 1919-1945 közötti korszak magyar nemzetiségpolitikájának, ezen belül is a magyarországi németek sorsának bemutatása áll. Tilkovszky még 1981-ben jelentette meg németül az 1939-45 közötti évek históriáját ebből a szempontból, most pedig a téma harmincas évekbeli (elő)történetét taglaló monográfiáját tette közzé ugyancsak német nyelven az Akadémiai Kiadó. A történeti logika természetesen fordított sorrendet kívánt volna, történetírás és politika kapcsolata azonban úgy hozta - mint számos más esetben -, hogy az olvasó előbb ismerhette meg a végkifejlet
