Századok – 1992

Történeti irodalom - Scotland at the Crossroade. A Socialist Answer. (Ism.: Jemnitz János) V–VI/687

történeti irodalom 687 része - állítja a szerző. Itt jutottunk el egyetlen érdemleges kritikai megjegyzésünkhöz. A könyv fejezetei nyilván az utóbbi években íródtak, hiszen a glasznosztyot is emlegetik. De már ezekben az években mintha időszerűtlen lett volna az a fajta átpolitizáltság, amely többször is előfordul, hamis historizálással keveredve. Egy helyütt a korai kereszténység vértanúit az akkori idők illegális harcosainak nevezi Radev (76. 1.), amit nem találunk sikerült hasonlatnak. Egy másik helyen arról szól, hogy az 1985-ös nemzetközi Metód-ünnepségekre (halála 1100. évfordulóján) árnyékot vetett a II. János Pál elleni merénylet és ebben a bolgár diplomata, Antonov állítólagos szerepe. (86.1.). Nem hisszük, hogy a szlavista tudomány nagyjait komolyan befolyásolta volna Antonov ügye. Ettől a fölösleges túlfűtöttségtől eltekintve viszont, amely az ideológiai harcban voltaképpen inkább defenzív álláspontot takar, Radev könyve, mint írtuk, szinte a bulgarisztika kézikönyvének is tekinthető. Igen sok nemzetközi és hazai kongresszusról olvashatunk beszámolókat, témákig és a fontosabb résztvevő tudósokig bezáróan. Radev maga a szófiai Bulgarisztikai Központ igazgatója már sok év óta, tehát kétségtelenül a legrátermettebb ember ennek a kézikönyvnek a megírására. Talán néhány éven belül, a további nagy eredmények figyelembevételével elkészül majd ennek a kötetnek átdolgozott kiadása. Az európai tudományosság kétségtelenül gazdagodott Radev könyvével. Niederhauser Emil SCOTLAND AT THE CROSSROADS. A SOCIALIST ANSWER Edited by James D. Young. Clydeside Press. 1990. 111. pp. SKÓCIA A KERESZTÚTNÁL. SZOCIALISTA VÁLASZ. Az érdeklődő ebben az esetben egy abszolút elkötelezett jelenkor-történeti tanulmánykötetet tart a kezében, amelynek szerzői mind skótok, mind értelmiségiek (ám egy részük munkásként kezdte életpályáját és csak később lettek egyetemi oktatók), mind elégedetlenek és valamennyien szociális, sőt szocialista megoldást keresnek és ajánlanak. A kötetre az ösztönzést a szerzőknek kettős, sőt hármas tény adta. Először Skócia elszegényedése: iparának — mint számos tanulmányíró meggyőzően bizonyítja — több hagyományos iparágnak elcsenevészesedése, sőt eltűnése (hajóépítés, bányászat, részben a textilipar), ami területileg is létrehozta a pusztuló vidékek jelenségét, s ezen a folyamaton „s skót olajkincs" sem változtatott. Mindennek hatására vált megfigyelhetővé az a jelenség, hogy miközben M. Thatcher kormánya három egymást követő választáson Nagy Britanniában relativ többséget kapott —, Skóciában minden esetben a Munkáspárt szerezte meg a többséget. Ez azonban csak az egyik ok és folyamat. A szerzőket ugyanis másfajta felháborodás is gyötri. Skócia gazdasági „elmaradásával" és nagyobb mennyiségével együttjárt az a jelenség is, hogy Skóciát szigorúan a centrumból, Londonból — nem skótok, hanem angolok irányítják. S ez a helyzet a mi keletközép-európai régiónkban nagyon ismert következményekre vezetett, ami a gazdasági szféra után átizzította a politikai életet, sőt a kulturálisát is, amit a skótok szerint Londonban lenéztek, visszafejlesztettek. S az összefüggésrendszer harmadik eleme maga a Munkáspárt. A szociális és politikai robbanást jelző öntudatos skót törekvések egyik jól ismert követelése: az autonómia, s a külön edinburgh-i parlament felállítása — amit a Munkáspárt is elhárított. A kötet szerzői szerint a többséget nyert munkáspártiak szintén túlságosan angolok, londoniak, akik ha Skóciában is szereztek mandátumot, akkor is rendszerint Londonban, Angliában élnek, s a szocialista elkötelezettségek ügyében is túlságosan felvizezetten rózsaszínűek. Az ilyen kritikai észrevételek, hangulat, majd politikai magatartás azután meghozta azt a gyümölcsöt, hogy 1988-ban a Glasgow melletti ipar parlamenti választókerületében, Govanban a választók olyan független szocialista jelöltet választottak a londoni parlamentbe, aki hangsúlyozottan konzervatívellenes, de ugyanakkor a Munkáspárt jelöltjével szemben is fellépett — vagyis ez a választás valósággal „kettős lázadás" volt. A govani „incidenst" a kötet különféle színárnyalatú, foglalkozású és életutat megjárt szerzői jeladásnak ítélték, s ez adott hátteret e tanulmánykötet megjelentetésére. A kötet előszavában James Young, a szerkesztő meg is jegyzi, hogy ez a govani siker „inkább érzelmi, mint racionális eufóriával töltötte el a skót társadalom Thatcher-ellenes hadseregét". Éppen ezért tűzték ki a kötet szerzői maguk elé célként, hogy a folyamatokon töprengjenek, adatokat és elem-