Századok – 1992
Történeti irodalom - Haeley Denis: The Time of My Life. (Ism. Jemnitz János) V–VI/688
688 történeti irodalom 688 zéseket adjanak — s ne pedig, mint az előszó ugyancsak aláhúzta, valamiféle „leninista, avagy labourista" variációkkal elégedjenek meg, amikor kiutat keresnek a siralmas helyzetből. Ilyen alapon született meg ez a kihívó és érdekes, a „témát" valóban nagyon sok oldaláról bejáró tanulmánykötet. A történeti és szociográfai nagyobb elemzések Jamey Aoung, a stirlingi egyetem történész előadójának tollából származnak, a kulturális témát egy a szigetországban nagyon is jócsengésű publicista, Mcllvanney vonultatta fel, a nőproblémát Margaret Stewart, a szűkebb govani tanulságokat, s a brit és skót típusú baloldal elválását egy munkásból lett egyetemi előadó, Donald Anderson elemzi több mint szenvedélyes áttekintésében. Egészében ez a kötet nagyon távoli földrajzi helyekre, de tematikáját illetően nem nagyon távoli világba vezet el minket. S ha a gazdasági, szociális, egészségügyi lepusztulás összefüggései jól ismertek általában (s ez a kötet ezúttal a skót-angol eltérésekre többszörösen ráirányítja a reflektorfényt) — nem véletlen, hogy Mcllvanney sorait azzal a híres shakespeare-i kérdéssel kezdi (Macbeth), hogy ,Áll-e még Skócia" — és ha a válasz nem Így egyszerűsíthető le, kulturális téren a pusztulás és az ellentétek nagyon riasztóak. S éppen a mi történetírásunk, tradícióink szempontjából nem érdektelen, hogy e kötet szerzői, s mindenekelőtt Young és Mcllvanney többszörösen aláhúzták, hogy a skót kulturális politikai tradíciók (Humetól, Burnstől - Hardie-ig, Mcleanig és Maxtonig nagyon élesen ütköznek e neokonzervatív thatcherista szemlélettel. Másfelől felháborodnak az olyan jelenségen, hogy egy sor kollégiumot felszámoltak, a Scotsman újság szerkesztőjét Londonból elmozdították -, vasútvonalakat felszámoltak és így a „nem autózókat" elvágták a külvilágtól. Mindezért a kötet szerzői „a szellemileg és morálisan korrupt tőkés rendszert" teszik felelőssé. Az alternatív variációjuk egy emberbarát ipari tervezett lábraállás, amely egyúttal demokratikus is, decentralizált is, átgondolt sőt tervezett is, amelyben a skótok és a skótok edinburghi parlamentje hozhatja meg az elhatározó döntéseket. Young húzza alá, hogy ezt a törekvést nemcsak a Munkáspárt vezetése, hanem a londoni elit értelmiség, így a kommunista széles összefogást hirdető Marxcism Today csoportja, s a nálunk jól ismert E. Hobsbawm is lebecsüli. Márpedig a skót nemzeti-baloldali és szociális vonulat nagyonis „jelen van" a skót politikai és szociális élet mindennapjaiban, s utat tör magának. Young a baloldal eddigi eredményeivel szemben is több mint kritikus. így külön ír egyfajta ouvrierista, szűken értelmezett munkás-baloldalról, amely elmulasztotta az új politikai programok, általában a humanista szocializmus alternatívájának, s egyúttal a hivatalos neokonzervatív és neoliberális kultúrával szemben egy magasszínvonalú, tartalmas ellenkultúra kialakítását. A Munkáspárt újabb, már Oneil Konnock-féle vezetésének számlájára pedig azt írja, hogy az 1980-as években erőteljesen mozdult el jobbra, komoly értékeket adott fel a párt és a mozgalom történeti és gazdaságpolitikai örökségéből. Oly sokat adott fel -, hogy Young, s e kötet szerzői nem is ettől a munkáspárti vezetőségtől várják a kiút megtalálását. A helyzet annál is elkeserítőbbnek vélik, mert a gazdasági és szociális leromlás azonnali feleleteket sürgetne. Jemnitz János DENIS HEALEY THE TIME OF MY LIFE. London 1989. Ed. Michael Joseph 607. pp. ÉLETEM KORA Úgy vélem itt az ideje, hogy lassanként megkezdjük annak a brit munkáspárti politikusnemzedéknek bemutatását, amely már önéletrajzait írja, amely távozóban van. A magyarországi történeti irodalom tudtommal szinte tudomást sem nagyon vett róla, jóllehet egyes tagjai többszörös miniszterek, avagy Harold Wilson esetében többszörös miniszterelnökök voltak. Denis Healey személyében olyan munkáspárti politikussal találkozhat az olvasó, aki hosszú évtizedeken át a külüggyel foglalkozott, s aki meghatározóan fontos korszakban, az 1945 47-es időszakban élénken figyelte a közép-európai eseményeket, kapcsolatot tartott az ottani politikusokkal — így a magyarokkal, a magyar szociáldemokratákkal is. Ebből egy s más már eddig is publikussá vált, ám most a főszereplő summázza benyomásait, emlékeit, s ez mégiscsak új, érdekes történeti forrás. Nem szeretnék a memoárokról már unalomig ismert általános tételeket ismételgetni, mindenesetre Healeynek esze ágában sincs tagadni, hogy „szubjektíven" foglalja össze „életét és korát", aminek következtében történetírók
