Századok – 1992

Történeti irodalom - A Független Kisgazdapárt képviselői 1944–1949 (Ism.: Halasi László) V–VI/679

történeti irodalom 679 A FÜGGETLEN KISGAZDAPÁRT KÉPVISELŐI 1944-1949 Szerk.: Vida István és Vörös Vince ELTE Szociológiai és Szociálpolitikai Intézete 1991. A lexikon — általános vagy speciális ismerettár — fontos irodalmi műfaj, korunkban már az ifjúság művelődésének is egyre elengedhetetlenebb segédeszköze. Hazánkban feltehetőleg ennek egyike volt az a mű, amely a „Közhasznú esmeretek tára..." címet viselte, s 1831-ben jelent meg Pest városában. Napjainkban már az általános és speciális lexikonok gazdag skálájával rendelkezünk. A speciális lexikonok egyik sajátos formája — az életrajzi lexikon — is színes képet mutat. A két világháború közti időszakban már létezett a „Ki Kicsoda" s témánk szempontjából fontos megemlíteni, hogy rendszeresen kiadásra kerültek a nemzet-, illetve országgyűlési almanachok. Sajátos módon a második világháború után a 60-as évekig a lexikonok kiadásának folyamata lényegében megszakadt. 1948-ban még megjelent a „Révai Lexikon" két kötete, mely rövid életrajzi adatokat is közölt az új korszak e^yes szereplőiről, s kuriózumnak tekinthető, hogy 1946-ban és 1947-ben megjelent a „Budapesti Hivatali Útmutató", amely egyebek között a fővárosi törvényhatósági bizottság tagjai és a főváros vezetői tisztségviselői életrajzi adatait is közölte. Az utóbbit illetően tervezték az 1948-as kötet kiadását is, erre azonban — nyilvánvalóan központi utasításra vagy sugallatra — nem került sor. (Megjegyzem: a 60-as években megindult a lexikonok — köztük életrajzi lexikonok — kiadása. Megjelent a „Magyar életrajzi lexikon" három kötete, melyben kis számban szerepelnek egykori kisgazda és más pártbeli személyek is, egy részük különböző elítélő minősítéssel. Hasonló módon szerepelnek a „Munkásmozgalomtörténeti lexikonban" egyes volt szociáldemokrata tisztségviselők.) Sajnálatos módon nem került sor Nemzetgyűlési Almanach kiadására sem. Ennek fényében értékelendő az az úttörő munka, amelyre Vida István — a Kisgazdapárt történetének hazánk határain kívül is elismert szakértője és Vörös Vince — a két nemzetgyűlés tagja és tisztségviselője, ma az országgyűlés alelnöke — vállalkozott. E munka természetesen nem almanach — amely egyidejűséget tételez fel —, s ez csak emeli a vállalkozás jelentőségét, hiszen azok az adatok, amelyek az adott időben viszonylag könnyen beszerezhetők, 40-45 év távlatából már nehezen elérhetők. így persze a munka lexikonná terebélyesedett, hiszen az életutakat napjainkig kíséri, de rokonságban van az almanachhal, hiszen míg a lexikon válogatott személyekkel foglalkozik, e munka válogatás nélkül tartalmazza az adott körbe tartozó személyek — esetünkben a Kisgazdapárt egykori képviselői — életrajzi adatait. A kötet szerzői is hangsúlyozzák a közölt adatok egyenetlenségét, így a mű a lexikon speciális — a korszak által determinált — formájának tekinthető. Ki kell emelni a munka azon vonását, hogy a kötet szerzői a korábbi lexikonok, almanachhok adatbázisánál is szélesebb adatkört próbáltak beszerezni, s a dolog természetéből következően ez a törekvés csak részben járt sikerrel, bár megfigyelhető olyan furcsaság is, hogy élő személyeknél nem szerepelnek olyan adatok sem, amelyeket bizonyára nem személyiségi jogaikra tekintettel nem közöltek. Ennek kapcsán megjegyzem, hogy a közölt adatok sokasága azok áttekintését csak gépi adatfeldolgozás esetén tenné lehetővé, akkor is, ha egyes kérdésekre a kötet szereplőinek szűkebb köre adatai állnak rendelkezésre. Csak néhány lehetséges kérdés felmérésére utalok: az egyes képviselők müyen párttagoknak (társadalmi szervezeteknek) voltak tagjai a pártba való belépés előtt és annak megszűnése után; kiknek volt 1949 után politikai szerepe, illetve gazdasági és egyéb területeken vezetőszerepe (esetleg külön is az állami gazdaságokban és a tszekben); hányan kerültek 1949 után börtönbe, internáló táborba, kitelepítésre; a képviselők milyen hányada volt gazdagabb vagy szegényebb szüleinél; gyermekeik milyen hányada került magasabb vagy alacsonyabb társadalmi szintre szüleinél. Magam is megpróbáltam áttekinteni néhány kérdést, megjegyezve, hogy a kézi feldolgozás nem zárja ki a pontatlanságot, ha alkalmas is a fő tendenciák meghatározására. Az életkort illetően a legidősebb képviselő 1873-ban, a legfiatalabb 1925-ben született, a legtöbb az 1893-as (20) és az 1898-as (19) születésű. A képviselők több mint 40 %-a 1891-1900 között, 2/3-a 1891-1910 között született, a többség tehát 1945-ben az 50 körüli életkorban volt. Ha hozzávesszük az 1873-1890 közt születetteket, elérték a 90 %-ot. Ezzel a kisgazda frakció valószínűleg a korabeli parlamentek legöregebb csoportja volt. Ezt a párt konzervatív vonásának is tekinhetjük, különösen ha hozzávesszük, hogy a női képviselők száma mindössze 5 volt, s ez is nagyrészt valamiféle protokollistából jött össze (Bajcsy-Zsilinszky Endréné, Tildy Zoltáné — hosszabb időn át az MNDSZ elnöke, majd díszelnöke —, Stühmerné — a párt női szervezése vezetője, — Thúróczi Gézáné - 1946-ban ugyanebben a tiszt-