Századok – 1992
Történeti irodalom - Gazdag Ferenc: Franciaország története 1945–1988 (Ism.: Jemnitz János) V–VI/680
680 történeti irodalom 680 ségben, Veress Anna — tulajdonképpen a Keresztény Női Tábor képviselője). Ennek némileg ellentmond, hogy a többségben katolikus országban több mint 40 %-ot tett ki a protestáns képviselők száma. A foglalkozásunkat tekintve a képviselők közel 50 %-a volt parasztképviselő, s a kisiparosokkal és a munkásokkal együtt el is érték azt. A parasztképviselők többsége természetesen a középparasztsághoz és a gazdagparasztsághoz tartozott. Ez természetes, hiszen nekik volt nagyobb lehetőségük a politikai életben való aktív részvételre. A párt polgári jellege jól kifejeződött az értelmiségi képviselők nagy számában, akik között közel 50 %-ot képviseltek a jogászok s csak kis számban szerepeltek orvosok, mérnökök és közgazdászok. Ami a pártba való belépés időpontját illeti, több mint 60 %-uk 1944 előtti párttag volt. Több mint 60-an kerültek ki a pártalapítók köréből, kellően megbecsülték tehát a mozgalom elindítóit. Az iskolai végzettséget illetően a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma több mint 130 volt, s ha az érettségizetteket is hozzászámítjuk, együtt alkották a képviselők többségét, azaz a frakció magas iskolázottsági fokon állott, s csak néhány képviselőnek volt négy elemi végzettsége. A kötetben vannak adatok a testvérek és a gyermekek számáról, mindkét területen találhatók kiemelkedő számok. 12 testvére volt például óry Istvánnak, 10 Bodnár Jánosnak, 9 gyermeke volt Komlós Gézának, 7 Csala Istvánnak. A korszak koalíciós jellegének megfelelően viszonylag magas volt a párt vezető állami tisztségviselőinek a száma. Az FKGP képviseletében volt 1 köztársasági elnök, 4 miniszterelnök, 3 nemzet- illetve országgyűlési elnök, 3 alelnök, 20 miniszter, 22 államtitkár, 13 főispán, 5 követ. (A számok nem összeadhatók, hiszen egyes személyek több tisztséget is betöltöttek.) Ezen és más kérdések alaposabb megválaszolása lehetővé tenné, hogy feltáljuk mindazt, mint ahogy a könyv szerzői írják — „ami Magyarországon az elmúlt hat-hét évtizedben történt". (A teljességhez persze hozzátartozna, hogy az e korszakban szerepet játszó más pártokról is hasonló kiadványok születnének.) A szerzők törekvései példamutatóak, s az elért eredmény is szép. A lexikonok készítésében azonban a közreműködők nagyobb száma szokott résztvenni. Ennek hiányában vannak a munkának bizonyos szépséghibái is. Ilyen például az, hogy az előszó 342 képviselőről szól, a függelékben azonban 343 név szerepel. Az utóbbi a valós, miután a lexikonból Varga Imre adatai hiányoznak. Az előszó szerint az ideiglenes Nemzetgyűlésben a párt képviselői száma 57, a valóságban ennek több mint a duplája: 122. Vagy: a függelékben Balogh András Sándor földműves neve szerepel, a lexikonrészben azonban a lelkész adatai szerepelnek. Valójában Balogh András földműves volt a képviselő (E vonatkozásban magamat is ludasnak érzem, miután a „Budapest közéleti névmutató" I. kötetében Balogh András Sándor lelkészt magam is hibásan mint nemzetgyűlési képviselőt szerepeltettem) Az is szépséghiba, hogy Szabó Árpád életrajza a kötetben kétszer szerepel. Az apró pontatlanságok között említhető: egyes esetekben a magyarosított név után zárójelben szerepel a régi (Csomoky, Gordon stb.), más esetekben fordítottan (Halócher, Eckhardt Emil); a lexikonrészben és a függelékben a név eltérő módon szerepel; nyomdahibák (Czövek Jenő 1985-ben, Kovács József 1990-ben született stb.). E szépséghibák száma például egy olvasószerkesztő alkalmazásával csökkenthető lett volna. Halasi László GAZDAG FERENC FRANCIAORSZÁG TÖRTÉNETE. 1945-1988. Bp. Kossuth 1989. 325 1. Alighanem ez az utóbbi években megjelent egyik legjelentősebb magyar munka, amely Európa egy — modem terminológiával élve — „közép-hatalmáról" hosszabb időszakot átölelve ad képet. A kötet ajánlása és a szerző előszava is azt hangsúlyozza, hogy a kötet politikatörténeti áttekintést ad, s ezen belül is — a szerző kutatásainak és érdeklődésének megfelelően — a legnagyobb pontossággal Franciaország nemzetközi kapcsolatairól és a belpolitikáról szól. Gazdag Ferenc a kötet előszavában felvázolja az 1940. évi összeomlástól 1944-ig bekövetkezetteket, azt, hogy mi történt a francia politikai pártokkal, milyen anyagi és emberi veszteségek érték az országot, - milyen helyzetből kellett talpra állnia.
