Századok – 1992

Történeti irodalom - Cimbaev Nikolaj. Szergej Szolovjov (Ism.: Niederhauser Emil) V–VI/667

történeti irodalom 667 a kötetben semmi kivetnivalót, hivatkozott ana, hogy az ukránra fordított szerb népdalok már megjelentek nyomtatásban (69.sz.) A 180. sz. dokumentum indítja meg a későbbi visszaemlékezések sorát, tehát a kötet majdnem fele ilyenekből áll. Ezekben érdemben újabb adatokat nem találunk csak a triász tevékenységének olykor patétikus, de mindig nemzeti ihletésű összefoglalását, pl. már 1878-ban Ivan Franko tollából. (192.sz.) Érdekes, hogy 1918-40 közt csak az akkor Lengyelországhoz tartozó teriiletekről származnak ilyen visszaemlékezések ezekből megtudhatjuk hogy 1930-ban működött egy Saskevics-társaság, 1937-ben pedig Lvovban ukrán nyelvű gimnázium, még a fényképe is megtalálható, ebben az évben a Ruszalka megjelenésének 100. évfordulóján emlékestet rendeztek itt (258. sz.) A hír egyébként egy kanadai ukrán újságból való. Kanadában az ukránok már 1887-ben megünnepelték a megjelenés 50. évfordulóját (211. sz.) A leningrádi Zvezdában 1940-ben jelent meg egy cikk a triászról (263. sz.), amely a nemzeti elemet hangsúlyozta tevékenységükben (ekkor már túl vagyunk Nyugat-Ukrajna csatlakozásán a Szovjetunióhoz). Az 1980-as években már megnő a szovjetunióbeli megemlékezések hivatalos állami ünnepségek száma, a Ruszalka kiadásának 150., Saskievics születésének 175. évfordulójára. A hagyományt felölelő résznek magyar vonatkozása is van. Részletet olvashatunk Arató Endre „Kelet-Európa története a 19. század első felében" c. könyvéből, ahol a triászról ír. (282. sz.) Karig Sára pedig 1986-ban táviratban üdvözölte a Saskievics 175. évfordulójára összeült kijevi ünnepséget annak a városnak a nevében, amelyben a Ruszalka megjelent. (316. sz.) Mint már hangsúlyoztuk a bevezető, de különösen a jegyzetapparátus nagyon jó filoszmunka. Persze a legjobb munka sincs hibák nélkül. A bevezető Kollárt csehnek nevezi, (11,), igaz, hogy valóban a cseh nemzeti megújulás egyik központi alakja, de szlovák ismeretes, hogy évtizedekig volt a pesti evangélikus szlovák gyülekezet lelkésze, nála találkozhatott Holovackij a pesti szlávokkal. A helynévmutatóban Unghvar szerepel (Holovackij egyik levelében említi így, 170 sz.), úgy látszik senki sem jött rá, hogy ez Uzsgoroddal azonos. Az sem jó, hogy Ferdinánd főherceg galíciai helytartó a Regesztákban F. d'Esté formában szerepel, hiszen az uralkodócsalád tagjainál az utónév a meghatározó. De ezek csak tollhibák Szteblih és munkatársai könyve jó és anyagával hasznos könyv. Niederhauser Emil NIKOLAJ C1MBAEV SZERGEJ SZOLOVJOV Zsizn' zamecsatel'nüh ljudej Moszkva, 1990, Molodqa Gvardya, 368 I. Nyikolaj Ivanovics Cimbajev a történészek ifjabb nemzedékéhez tartozik, 1990-ben nevezték ki egyetemi tanárrá a moszkvai egyetemre. A még 1935-ben Gorkij által alapított sorozatban (Neves emberek élete) jelentette meg Szergej Mihajlovics Szolovjovról, az egyik legkiválóbb orosz történészről szóló életrajzát. A sorozat hagyományaihoz volt kénytelen alkalmazkodni, ezért teljes életrajzot adott, amelyben a historiográfia csak beleszőtt elem. Viszont az életrajz kapcsán a korabeli Oroszország történetének fő kérdései is sorra előkerülnek. Már bevezetőben megállapítható, hogy kitűnő könyv, szinte izgalmas olvasr mány. A hét fejezetre oszló könyv alapvetően kronológikusan halad, az 5. fejezet ugyan Szolovjov legfontosabb munkájának a nevét viseli címében, de ebben is előfordulnak egyéb kérdések. Szolovjov papi családban született 1820-ban Moszkvában, atyja a kevés kulturált pap közé tartozott, így már otthon jó nevelést kapott, sokat olvasott, elsősorban Karamzin „Az orosz állam története" c. művét amely a század első felében nagy hatást gyakorolt az orosz értelmiségre, Szolovjovra is. Ennek az olvasmánynak a hatására határozta el, hogy történész lesz. Tanulmányait a moszkvai egyetemen végezte, utána Nyugat-Európába került, mint az egyik Sztroganov gróf gyermekeinek nevelője. Két évet töltött Párizsban, ekkor is sokat olvasott, és Guizot-ért lelkesedett. 1844-ben régi pártfogója, Szergej Sztroganov sürgetésére hazatért kinevezték adjunktusnak M. P. Pogonyin mellé, annak lemondása után 1850-ben nyilvános rendes egyetemi tanár lett, 1855-ben a történeti kar dékánja (1869-ig), 1870-77 a moszkvai egyetem rektora, de közben egyebütt is tanított egyszerűen anyagi okokból, meg a Kreml beh kincstár (Oruzsejnaja palata) igazgatója is volt 1870-től. Cimbajev pontosan leíija napi beosztását képet ad roppant munkabírásáról, hiszen az oktatás mellett (heti 8 12, egyenkint kétórás előadást tartott) írta nagy munkáit de folyóiratok-