Századok – 1992

Történeti irodalom - Rókay Péter: Salamon és Pója (Ism.: Kristó Gyula) V–VI/660

TÖRTÉNETI IRODALOM 684 ROKAY PÉTER SALAMON ÉS PÓLA Értekezések, monográfiák 23. Újvidék, 1990. Az újvidéki Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézete kiadásában jelent meg Rokay Péter újvidéki egyetemi tanár könyve. Rokay eleddig jobbára 14-15. századi történeti témákból írt forrásközlő és feldolgozó cikkek szerzőjeként tette ismertté nevét. A jelen munka így hát alapvetően 11. századi témaválasztásával, továbbá azon körülmény okán, hogy előtanulmányok nem jelezték készültét, meglepetést kelt. Nem kevésbé okoz meglepetést azért is, mert igazán „kicsiny" témát választott egy egész könyv tárgyául. Salamon azon kevés királyunk egyike, akinek életéről, uralkodásáról úgyszólván alig íródott önálló, értékelő tanulmány, s most Rokay Péter megajándékozott bennünket Salamon utóéletének monografikus feldolgozásával. Ugyanakkor két vonatkozásban is jogosultnak kell mondanunk a téma Rokay által történt napirendre tűzését. EgyTészt Salamon halálának és pólai kultuszának körülményei Rokay könyvéig tisztázatlanok voltak. Másrészt ezt a témát csak olyan szerző vállalhatta, aki jól képzett medievista, több segédtudományban jártas, egyaránt tájékozott a magyar és a délszláv szak-, illetve az isztriai (pólai) helytörténeti (honismereti) irodalomban. (Csak örülhetünk annak, hogy a rövid olasz és német nyelvű rezümé mellett terjedelmesebb szerbhorvát nyelvű tartalmi összefoglaló is helyet kapott a kötetben.) Rokay könyvének legfőbb állításai a következőkben foglalhatók össze. Salamor, pólai haláláról és ottani eltemetéséról a legkorábbi hír Kézai Simon 1282-1285 között keletkezett krónikájában olvasható. Forráskritikai megfontolások szólnak amellett, hogy ez az adat 50 évvel korábban, egy 1235 körüli gestára visszavezethető. Anna Komnene bizánci császárleány 12. század eleji munkájában ugyan említést tesz egy, a Balkánon — a szakirodalom szerint 1087-ben — lezajlott katonai összecsapásról Bizánc, illetve sauromata, skytha és dák seregek között, s ez utóbbinak egy Salamon nevű ember volt a vezérük, de arról már nem szól, hogy e Salamon — akinek magyar volta ugyan elképzelhető, de Salamon királlyal való azonossága csupán feltételezés — ebben a hadjáratban életét vesztette volna. Sankt Blasieni Bernold eseményekkel egykorú krónikája szerint 1087-ben menekülés közben elesett Salamon. Ez a krónikás adat azonban ingatag, mivel utólagos hozzátoldás a Bernold-krónika szövegtörzséhez (bár lehet, hogy utólagos volta csak néhány évvel későbbi keletkezést jelent), továbbá mert Bernold több ponton megbízhatatlan információt közöl. Az is igaz, hogy Salamon felesége, Judit 1088-ban új házasságot kötött, de ehhez nem kellett megözvegyülnie, mivel házasságukat fel is bonthatták. Ami mármost Salamon pólai kultuszát illeti, 1431-ben az Adriai-tenger partján fekvő városban még bizonyosan nem tisztelték szentként Salamont. Az első említés Salamon ereklyéiről 1487-ből származik, az ezt említő okiratot egy pólai közjegyzó állította ki, s 1658-ban publikálta a pólai püspöki iroda Velencében. Ebből az okiratból az derül ki, hogy 1487-ben Michele Orsini pólai püspök öt másik — helyi (isztriai vagy dalmáciai) — szenttel együtt Szent Salamon magyarországi király és hitvalló ereklyéjét a pólai székesegyház egyik oltárában helyezte el ciprusfa ládikóban. Több mint másfél évszázados csend után 1657-ben következett be döntő fordulat Salamon és a többi öt szent ereklyéi dolgában. Amikor Rómából Szent Purpurinus ereklyéit hozták el Pólába, s azokat a mellékoltárban akarták elhelyezni, azt megnyitva megtalálták benne a hat szent — köztük Salamon ereklyéit, s ugyancsak ekkor bukkantak az Orsini-féle okmányra is, amelyet a ládikók egyike rejtett. A frissen meglelt ereklyéket körmenetben hordták körül a városban, 1658-ban pedig Velencében írásban közzétették a szentek ereklyéi feltalálásának történetét, s ekkor adták ki az 1487. évi közjegyzői okmányt. Salamon liturgikus kultusza Pólában ilyen módon 1657 után alakult ki, majd a kultusz intenzitása és területi kisugárzása ettől kezdve fokozatosan csökkent. Számításba lehetne venni elvileg azt a lehetőséget is, hogy Pólában egy másik Salamont tiszteltek szentként, akit csak késóbb azonosítottak a magyar uralkodóval. Megfontolandó azonban, hogy az 1431. évi pólai városi statútum szerint egy másik Salamont sem tiszteltek a városban külön ünnepnappal. Salamon ereklyéi közül csontjait 1985-ben alapos antropológiai vizsgálatnak vetették alá, s megállapították, hogy azok egy kb. 50 éves emberéi voltak. A koponya alapján