Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 607 és ezzel 500 ezüsttallérnyi kárt okoztak neki.30 6 Sárkány Pál dévaványai nemes 1677-ben 60 ökrének elhajtásával vádolta Borbély Balázs szendrői hadnagyot.30 7 Parasztsorú társaikhoz hasonlóan a nemesrendű állattenyésztők is gyakorta megfordultak azokon, a hódoltságon kívüli állatvásárokon, ahol a tenyésztők a hazai és külföldi felvásárlókkal találkozni szoktak. A nagykőrösi Szarka János nemes szinte „menetrendszerűen" közlekedett lakóhelye és a legfontosabb nyugat-magyarországoi vásárhely, Győr között. Felesége, Fruttus Ilona későbbi elbeszélése szerint Szarka 1635 körül 30 tallérért 3 ökröt vett saját gulyásától, Csorba (más néven: Hugyec) Istvántól, aközben azonban, míg Győrben járt, ezek eltűntek. Szarka csak akkor kezdett gyanakodni gulyására, amikor az távollétében — gulyájának éppen azt a részét hajtotta fel Győrbe, amelyből a frissen vásárolt 3 ökör elveszelődött — elhagyta őt és magával vitte 26 marháját. A nagykőrösi bíró előtt megegyeztek, hogy a gulyás visszafizeti Szarkának a 30 talléros vételárat, cserében pedig az elállt attól, hogy orgazdaságért perbe fogja. Miközben Szarka néhány hét múlva — záros határidőn belül immáron harmadszor — ismét Győrbe utazott, a török úr, ismereüen személy besúgása alapján, nyilván a feltételezett orgazdaság vádjával, megfogatta és 25 tallérra bírságolta Csorbát, aki erre eltávozott Nagykőrösről, amikor azonban megmaradt javaival Galgócra igyekezve vámfizetés nélkül megpróbálta megkerülni a váci török harmincadot, rajtavesztett. Ezután az egykori gulyás íratott Szarkának, hogy vállaljon kezeséget érte, amire az utóbbi azonban nem volt hajlandó. Mintegy tíz esztendő múlva Csorba — aki nyilván Szarkát vélte egykori feljelentőjének — a galgóci bíróval megárestáltatta Oláh István nagykőrösi nemes s Tatár Máté és Ványi Ferenc ottani parasztszemélyek Galgócra hajtott marháit, hogy így kárának kiegyenlítésére kényszerítse őt. Oláh azonban, szerencsére, emlékezett a tíz év előtti esetre; felvilágosította a galgóci bírót, aki erre megkezesítés nélkül engedte el őket. Csorba azonban továbbra sem nyugodott: egy adóslevelet hamisított Oláh nevében, amelynek erejével 1659-ben Esterházy Zsigmond verebélyi kapitánnyal letartóztatta és a vasas rabok közé, tömlöcbe vetette Oláh Istvánt és az időközben elhunyt Szarka özvegyét.308 A Szarka ügyébe keveredett Oláh István úgyszintén gyakori vendég lehetett a hódoltságon kívüli vásárhelyeken, hiszen 1657-ben is a június 24-i szeredi sokadalomba igyekezvén kérte — ekkor már ő is nemes volt — Földváry János Pest-Pilis-Solt vármegyei alispán segítségét. Történt ugyanis, hogy amikor az előző év végén hazafelé igyekezett Fülekről — ahol a nagykőrösi nemesek taxáját szolgáltatta be Báthori László szolgabírónak —, tolvajok kifosztották. Elvették tőle a lovát is, amelyet érsekújvári Gombos Istvántól kölcsönzött. Mivel arra számított, hogy „tutom petighlen mostani fel menetelünkben... eő kegyelmeis megh kéványa az árrát", arra kérte az alispánt: kényszerítse rá a körösi nemességet kárának átvállalására.30 9 S végül egy dunántúli példa: amikor Dobozi Miklós alcsúti (Fejér m.) nemes 1647-ben állataival Győrbe igyekezett, a rábaköziek 16 ökrét és 1 paripáját vették el tőle.310 A hódoltsági nemesek persze nemcsak állatokkal kereskedtek. Bisnek Mátyás és Péter András jászberényi nemesek 1640 körül bizonyos árukat vettek át hitelben a budai zsidóktól. Bisnek ugyan megfizette a ráeső részt, mégis őt tartóztatták le Péter adósságáért.31 1
