Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
608 szakály ferenc Az 1574. évi pozsonyi országgyűlés 25. törvénycikke — I. Mátyás, II. Ulászló és I. Ferdinánd hasonló tartalmú végzéseire hivatkozva — úgy rendelkezett, hogy a nemesek saját kezelésű majorságaiban (allodiumain) előállított árucikkek után nemcsak az országon belül, hanem az esetben sem szabad vámot szedni, ha azokat az országhatárokon kívülre szállítják.31 2 Vagyis: az áruforgalomba bekapcsolódó nemesek, lényegében gazdaságon kívüli eszközök felhasználásával, jelentős előnyhöz jutottak polgár- és parasztrendű kereskedőtársaikkal szemben. (Az utóbbiak ugyanis — hacsak lakóhelyük kiváltságlevele azt külön nem biztosította számukra — e kedvezménnyel nem rendelkeztek, s így nemcsak az import-, hanem exportcikkeik után is tetemes harmincadösszeggel tartoztak, s fizetniük kellett az útjukba eső vámhelyeken is.)313 Mivel ebben a kedvezményben sok visszaélési lehetőség rejlett a — nemesek a felvásárolt kiviteli cikkekre is ráfoghatták, hogy azok saját majorságaikból származnak, s vállalhatták mások áruinak harmincadmentes kijuttatását is — e végzés gyakorlati alkalmazása kezdettől fogva a kincstári bevételek növelésére hivatott kamarák szívós ellenállásába ütközött. Érvényesülése attól függött, hogy a központi hatalom és a magyar rendiség küzdelmében éppen melyik fél kerekedett felül. Ha az udvar valaminő politikai okból kedvezni akart a magyar nemességnek, a harmincadosok akceptálták e törvényt, ha viszont „büntetni" akarta azt, akadályozták annak érvényesülését. Mivel nekik — a nyugati királyi harmincadhelyek felé igyekezve — a török harmincadoknál is fizetni kellett,31 4 a hódoltsági nemesek még a királyi magyarországiaknál is érdekeltebbek voltak e törvény betartásában. 1676-ban „Nemes Pest, Pilis, Solt uniált vármegyéknek hódolt nemessei" „illj modalitással" kértek védlevelet Bélteky Pál alispántól a győri harmincadoshoz, „hogy valamely várasi vagy falusi [nemes] közülük magha majorságának számát bírái porrecta testimoniálissa mellett ott Győrött adducálná", szabadon, vámfizetés nélkül kereskedhessék marháival.315 A közbenjárásnak nem sok foganatja lehetett, hiszen ugyenezen vármegye 1678-ban újfent átírt a Pozsonyi Kamarának és a győri harmincadosnak a hódolt nemesség harmincadmentessége ügyében.31 6 Oláh János, Beretvás István, Szívós János, Szőrös András és az Erdősök — valamennyien körösi nemesek — az 1679. évi kisasszonynapi vásár alkalmával kívántak panaszt emelni a Pozsonyi Kamaránál, mert a győri és a tatai harmincados megvámolja majorságbeli marháikat és „jószágunkat akár mi haszontalan paraszt ember adósságáértis szabadon árestálni megh engedik".31 7 1681-ben Esterházy Pál nádor intette meg a Pozsonyi Kamarát a kunszentmiklósi nemesek harmincadmentességek elismerése érdekében.31 8 Ha csupán ezeket a kivétel nélkül az 1671. évi kormányzati váltás utáni adatokat ismernők, hajlamosak lennénk arra következtetni, hogy a kereskedő nemesség ezen kiváltsága vajmi keveset ért. Valójában azonban nem így volt, hiszen 1669-ből kétségbevonhatatlan hitelű adatsorral rendelkezünk arra vonatkozóan, hogy míg az ugyanazon helységekbeli paraszt-kereskedők lovait rendre-sorra megvámolták ott, a kecskeméti és a nagykőrösi nemesek állatai harmincadfizetés nélkül haladtak át a lévai harmincadon. Az ottani harmincados a vámmentesség okát is feltüntette: a szóban forgó állatok az illető nemes majorságából származnak („suos proprios allodiales esse ex testimonio penes se habito manifeste constat" vagy„suos proprios allodiales esse fidedignorum virorum relatione coram me existente sufficienter com-
