Századok – 1992
Tanulmányok - Szakály Ferenc: A magyar nemesség a török hódoltságban V–VI/562
a magyar nemesség a török hódoltságban 573 Szenterzsébet és Szentmihályfa — lakói tagadták meg a pannonhalmi apátságnak járó tizedeket azon a címen, hogy „nemeseknek tartják magukat". (Mivel ugyanezen jegyzékben 132 lakott helység szerepel, a kurialista falvak arányszáma az összesnek mintegy 16,6%-ára tehető.6 8 ) Szép számmal akadtak nemesek a gyérebb népességű Duna-Tisza-közére áttelepült baranyaiak között is. „Tudom nyilván — mondotta 1663-ban nagykőrösi Pöczök János nemességének bizonyítása során Godán Demeter 85 esztendős kecskeméti nemes —, mikor oda be Baranyába laktamis régenten, keörössi Pöczök János uramnak az attya, elei, minden nemzetséghi igaz taxa fizető nemes, szabados személyek voltanak; én oda be lakván, eő kegyelmeis oda be baranyai fiú volt, úgy tudom nyilván, mint ha ma volna, s máighis odabe minden nemzetséghi igaz nemes személyek..." Ugyanezen tanúvallatás alkalmával úgyszintén baranyai származásúnak vallotta magát Giricz Péter 90 esztendős halasi és Domokos István 45 éves kecskeméti nemes is, sőt az utóbbi azt is elárulja, hogy — a fenti jegyzékben is szereplő — Katádfalváról települt át új lakóhelyére.69 Azon megyéken kívül, amelyeknek adatait a fentiekben részleteztünk, forrásaink csak Fejérben7 0 jeleznek jelentősebb, Csanádban és Csongrádban7 1 pedig kisebb számú nemességet. így a hódoltsági nemes családok számát a 17. század derekén négy-hatszázra, a török kor utolsó évtizedeiben pedig nyolcszázra, legfeljebb ezerre becsülhetjük. Az egész megszállt terület „legnemesedettebb" települése Gyöngyös mezőváros volt, ahol a nemes családok száma a század végén a százat is meghaladta, vagyis benne összpontosult az összes hódoltsági nemes több mint tíz százaléka. Szembetűnő tovább, hogy mindazon alföldi mezővárosokban — a fenti pest-pilis-solti kimutatásokban szereplő Dunapatajon, Kecskeméten, Nagykőrösön és Ráckevin, illetve Gyöngyösön, Dévaványán, Jászberényben és Mezőtúron túl Kiskunhalason,72 Szegeden,7 3 Hódmezővásárhelyt,7 4 Makón7 5 és Békésen7 6 — kialakult egy többé-ke -vésbé számottevő nemesi réteg. A Pest-Pilis-Solt és a Heves-Külső-Szolnok megyei arányokról (76%, illetve 40%) következtetve ezekben állt a hódoltsági terület nemességének fele-kétharmada. Ugyanakkor viszont úgy tűnik, hogy — akárcsak emitt a békési — a dunántúli nemesség túlnyomórészt falusi közösségekben tömörült; legalábbis egyelőre semmi nyoma annak, hogy a „tizenötéves háborút" átvészelt dunántúli mezővárosokban is mutatkozna ez az Alföldön jól megfigyelhető mezővárosba koncentrálódás.(Igaz, a Dunántúlon nem is voltak a fentiekhez fogható jelentőségű mezővárosok.) A helyben maradt régi nemesek öntudatra ébredése Noha megesett, hogy királyi Magyarországról nemes is települt át a megszállt területre,7 7 a hódoltsági nemesség számának szembeszökő növekedését részben a török uralom eddigi évtizedeit itt átvészelt kisnemesek öntudatra ébredése, részben pedig a paraszti nemességvásárlás szokásának elterjedése magyarázza. Az előbbi jelenségre Makkai László figyelt fel először; így vélekedik annak okairól: ,A nemesi származás érvényesíthető kiváltságok nélkül eddig nem sokat ért a hódoltságban. Most a megyei hatóságoknak sürgősen szükségük támadt a hódoltsági nemesek szolgálataira s megkezdődött felkutatásuk. Hivatalos vallatás során állapították meg pl. 1634-ben, hogy kik és hol élnek a bugyi nemesek, a vallomásokat
