Századok – 1992
Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517
városi elit a 12-13. századi európában 539 mára, ki kell küszöbölni a kommunia mindig gyűlöletes és a béke neve alatt felbukkanó nevét, mert ez nem béke, hanem a püspök és a papok szabadsága ellen irányul. Amikor 1152-ben Vezelay polgárai esküszövetség útján hoztak létre kommuniát és ehhez világi támogatót kerestek a neversi grófban, krónikás megszövegezés szerint eltávolodtak apáturuktól, zsarnokkal szövetkeztek az átkozott kommúnia létrehozására, lerázni nyakukról az egyházi szabadság igáját és a grófhoz tartozni. 1179-ben a troyes-i gróf megtiltotta, hogy Meaux közelében élő várnagyok belépjenek az ő engedélye nélkül ebbe a kommúniába. Amikor a pontivy-i gróf 1184-ben statútumokat adott Abbeville városának, megtiltotta, hogy a város polgárai kommúniájukba felvegyenek valakit az б hűbéresei közül vagy olyant, akinek szabad hűbére van az ő domaine-jében. Mikor a francia király 1197-ben kiváltságot adott Roye városának, válaszút elé próbálta állítani az elit átmeneti életformájú elemeit: „hogy azok az emberek, ebből a városból, akik kényelmes jólétben élnek (otiosi), hűbéreket szereznek, magukat nemessé teszik (ingenuos) és nem lovagok, vagy a kommúnia tagjai lehetnek, vagy a várost hagyják el, hacsak nem hűbérünket bírják". De az ilyen szétválasztási kísérlet szemben állt a szerves fejlődéssel. Az utóbbiba tartozik, hogy a Szajna melletti Mantesban 1150-ig a lovagok és polgárok közös tanácsa védte a békét és a szegényeket. Ezekből mind kiviláglik, hogy több főleg Észak-Franciaországban, pl. Picardiában létrejött város esküszövetségek (conjuratio) útján jött létre, amelynek résztvevői esküvel ígértek együttesen kölcsönös védelmet. Az így létrejött felesküdt község (commune jurée) még akkor is új jelenség maradt, ha azt a lakók és földesuruk formális szerződése meg is erősítette. Az ilyen fenntartások miatt érthető, hogy Sügér, Saint-Denis apátja, megírva VI. Vastag Lajos életrajzát nem bírálta azt, hogy a király 1112-ben miként járt el a laoni kommúnia ellen, a legbrutálisabban nyomva el a város önkormányzati törekvéseit. Mégis, a véres megtorlás után, 1128-ban Laon elismert kommúniává emelkedett és a püspök meg káptalan makacs ellenállása mellett is 1322-ig az maradhatott. An ikor VI. Lajos felszabdította laoni szolgálóembereit (minister) 1129-ben, ezek szabaddá válva klerikus, lovag, polgár lehettek. Fülöp Ágost király alapított kommúniát Pontoise városban. Messze ettől Dél-Franciaországban a kereskedelemben részt vettek milites, probi homines és gazdag cives. Némileg más volt a városi önkormányzat kibontakozásának útja a francia Délen, a provencei Marseille és Arles, a languedoci Nîmes és Carcassone esetében. Városok, amelyek római intézményei évszázadokra eltűntek, újra kezdték építeni a szabad városlakók, polgárok (cives) és lovagok (milites) társadalmát. A városok kiterjedtebb felfogását mutatja 1107-ben Carcassone lakóira vonatkozó oklevél ama felsorolása, amely a lovagok, a burgenses, a többi nép és az elővárosok lakói típusaira terjed ki. Ezen a tájon a legnagyobb város Toulouse volt, amelynek területe a 13. század elején 135 hektár volt. Ez két részből állt, a Cité a katedrális környékét jelentette kereskedő és kézművestelcpüléssel, míg a Bourg a kultuszhelyként jelentős Saint Sernin bazilika és apátsági monostor körül alakult ki, de ez nem polgári, hanem feudális és egyházi tartózkodási hely volt. Bonyolult volt ezáltal a lakosság társadalmi helyzete. Eredetileg, aki a Citében lakott, volt civis, aki viszont a Bourgban, a burgensis.
