Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

538 székely györgy Franciaországban is lökést adott közösségek városi kialakulásának a kereskedelmi és az ipari tevékenység élénkülése, ezáltal a polgári osztály (bourgeois, eredetileg burgensis, a burgusok lakói) kibontakozása. Chartres-ben a lakóhelyük emelte bourgeois-vá a kézműveseket, részesei lettek a piaqognak, mégsem váltak a kereskedőkkel és parasztokkal egy osztállyá. A cambrai-i püspök 1083. évi oklevele a Maubeuge melletti Hautmont apátsága számára már megkülönböztette a burgensis-1 a rusticus-tól. A monarchia számára ez kedvező fejlemény volt, a hűbériség erőivel szemben a kibontakozó városi autonómia számára támaszt nyújthatott. Annál inkább fontos volt azonban az uralkodó számára, hogy a városi közösség (commune) ne legyen teljesen független, hanem maradjon az ó szuverénitása alatt. Szorítkozzék a saját igazságszolgáltatási és igazgatási tevékenységük a kereskedőtársadalomra, területileg pedig a városra. Az első lépés az lehetett a városi övezet növelésében, hogy gazdasági tekintetben a falakon kívüli szomszédságra, a külvárosok övezetére (banleuca, banlieu) befolyást gyakorolhatott. Az előrevivő út rögös volt és csak politikai adottságok esetén lehetett előrejutni rajta. Maine grófság lakói felkeltek Vilmos normandiai herceg ellen (aki mint Hódító Vilmos későbbi angol király ismertebb), aki 1062-ben szerezte meg a grófságot. Az 1069-i felkelés sikeres volt, Le Mans városából elűzték a normann helyőrséget. A herceggel szembeni ellenzék egyik vezetője, Geoffroi de Mayenne azonban adót vetett ki Le Mans lakóira és ez vezetett a kommúnia létrejöttére. Ennek tehát van összefüggése az istenbékéje mozgalommal, de közelebbről az esküszövetségivel. Ez ugyanis a formája annak a mozgalomnak 1070-ben, amit a feudális szemlélet összeesküvésnek látott (Facta itaque conspiratione quam communionem vocabant, sese omnes pariter sacramentis astringunt et ipsum Gaufridum et ceteros eiusdem regionis proceres quavis invitos sacramentis suae conspirationis obiigari compellunt). A communiones, communes olyan intézmények, amelyek egy település kereskedő, iparos, sőt paraszti elemét is mint kollektívumot elválasztják a környéktől. Főleg a papság ismerte fel korán az ilyen fejlődés távlati veszélyességét az egész hűbéri rendre. íves de Chartres 1109-ben megfogalmazta, hogy az ilyen egyességek az egyházi törvényekkel ellentétben állván, semmisek. Főleg a laoni kommúnia keltett izgalmat. A bencés teológus és történetíró Guibert de Nogent elítélő megjegyzése az efféle szervezetekről kellően érzékelteti ezt. A maga kora történetében egészen konzervatív szemléletet árult el, amikor 1115-nél úgy állítja be az elítélendő kommuniákat, mint amelyeket jobbágyok hoztak létre földesuraik ellen, hogy kivonják magukat azok tekintélye alól és elvegyék azok legtörvényesebb jogait. „A község új és megvetésre méltó szó" — vallja Guibert de Nogent, akit az mozgatott, hogy a jobbágyterheket viselő elvándorló évjáradékot fizető polgárrá lesz a kommuniában. Mindkét említett író átérezte a veszedelmet, ami abból származhatott, hogy a hierarchikus rend megbomlik, hogy egyenrangú elemek egyesülnek kollektív érdekvédelemben. A 12. század ilyen fejlődésének vészes voltát az egyházi szabadságokra — hiszen jobbára egyháziak voltak a városurak — a legáltalánosabban egy cambrai-i krónika írja körül, mivel írója szemében a város kommuniája a klerikusok szabadsága ellen van, a kommúnia eskütársulása gyűlöletes az egyház szabadságát szeretők szá-