Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

városi elit a 12-13. századi európában 531 jött a Rajnai Szövetség, ehhez Mühlhausen birodalmi város is csatlakozott. 1256-ban létrejött a polgári tanács önállósága, lerombolták a birodalmi várat, elűzték az officiales imperii-t és más miniszteriálisokat. Patríciusok vezette tanácsi uralom lépett helyükre. Thüringia három települése közös vonásokat mutatott. Hozzájuk képest megkésett Berlin kibontakozása, de bizonyos alapvonások azonos tendenciákat mutatnak. Egy szász fejedelmi krónika a brandenburgi őrgrófoknak tulajdonítja Berlin és más városok alapítását. Berlin legrégibb temploma a kereskedői templom jellegű Nikolai-patrociniumot viseli, kereskedők települését, illetve az egyházközség és a társulás összefüggését mutatja. Oklevélben 1247-ben bukkan fel Marsilius berlini scultetus, mint tanú. Amikor 1253-ban újra szerepel ilyen minőségben és szerepben, az őrgrófi tartományúr megbízottjaként vezette a városi közigazgatást, de mellette már tanács és a Schöffe-k kollégiuma létezett. Ausztriából egy-két települést vehetünk szemügyre összevetés céljából. Enns határerődből várossá fejlődését szembetűnően az mutatja, hogy benne bírák (judices ville) tűnnek fel, amit a 12. század elejére valószínűsítenek. De 1150 körűiig még inkább csak piacos hely volt (foro Ense), amiből a város kinőtt. Egyik eleme a vár (Enisiburg), az Enns-átkelő melletti óváros (1147 de Ense, 1150 locus Anesi). De még egy alapon kettős város volt ez: Lorch volt a vallási központ, Enns a kereskedelmi és katonai centrum. Lauriacum római kövei építőanyagul kerültek Enns felvirágzó településébe, mialatt Lorch lesüllyedt gazdaságú udvarok együttesévé. Enns a regensburgi, kölni, aacheni, ulmi, sőt németalföldi (mercatores de ultra terminos venientes, videlicet de Maastricht et de externis partibus - utóbbiakon Dinant, Liège, Huy kereskedőit értik) és orosz távolsági kereskedők keleti útjának fontos állomásaként kapott III. Otakar órgróftól vásár- és kereskedelmi jogokat 1164-ben, mint villa Enns és ezt erősítette meg fia IV. Otakar 1191-ben. Az évi vásárjog és az árumegállító jog hozta létre a híres ennsi vásárokat és a vásárbírák intézményét. Mindez még a stájer tartományuraság városuraságát jelentette, de a további kiépítés már az 1192-ben induló osztrák, Babenbergi uraság alatt történt. 1193/94 során Oroszlánszívű Richárd váltságdíja egy részéből Enns falgyűrűje épült, V. Lipót jóvoltából. Városi jogot VI. Lipót adott Ennsnek, privilegiális pergamentoklevél formájában, amely büntetőjogi és bíráskodási szabályokat tartalmaz. Ez az 1212 április 22-i városjog egyben elárulja, hogy alkalmi udvari gyűlés során, főurai és szolgáló nemesei körében (fidelium ac ministerialium) rendelkezett a Babenbergi. Városi önkormányzatra a kiváltságlevél alig utal. Mégiscsak ettől számítjuk az 1524-ig fennállott igazgatási formát, amikor is a városbíró (judex) mint tartományúri hivatalnok került a település élére kinevezéssel és mellette 6 városi tanácsos működött mint községi bizottság az érdemes és esküdt polgárokból. 1223 óta ismerjük folyamatosabban a tisztségviselőket, az akkori Rupert bíró (iudex de Anaso) szerepel 1235/37, 1242 években is. Az első városbírák a városi patriciátusba, sőt városi nemességbe tartozhattak, csak később kerültek ki gazdagabb kereskedők közül. Ennsben az számított polgárnak (Bürger), akit a városi telekállomány egy darabjának használata (Burgrecht) előjogokhoz juttatott. A purger-eket Spitzben 1285/86-ban említi forrás. A patríciusok, a városi nemesség családjai voltak Ennsben a legfizetőképesebb tartományi fejedelmi alattvalók, helyzetük örökletes (Erbbürger). Mögöttük álltak a kereskedők