Századok – 1992
Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517
városi elit a 12-13. századi európában 519 dőket és a kézműveseket. Másfelől ez azt is jelentette, hogy a városi nemességen kívül nem volt ott igazi, tisztán agrár nemesség. Ezekben a városokban a helyrajzot is motiválta a politikai és társadalmi helyzet: az őrgrófok, azután Velence képviselői, különösen pedig a városi nemesség erős önkormányzata a monumentális középületek csoportjának kiépítésére vezetett egy központi tér körül. Ettől a fejlődéstől elég határozottan elválik a belső terület jóval későbbi fejlődése. Ami Szlavóniát illeti, Zágráb bíráját és esküdtjeit 1242-ben látjuk szerepelni mint választottakat. Választott polgármester tűnik fel: Petrinja 1240, Samobor 1242, Jastrebarsko 1257, Bihaő 1279 években. Villicus és esküdtek működtek: Dubica 1240. Szlovénia legrégibb városai a 13. századból valók, de a 13. században még nem mutathatók ki választott tanácsok ezekben.2 A különféle politikai uralmak alá került területeket e korban nem fűzte össze rendi jellegű kapocs. A nagy francia történész, Jules Michelet 1831-ben szenvedélyes módon érzékeltette az ókori városi élet pusztulását Itáliában: „Róma pusztasága, éppúgy elszigetelve a százazföldön, mint Velence a vizek közepén, szomorú szimbóluma azoknak a bajoknak, amelyeket ez a városi élet (urbanitas) okozott, amelyben mindig kiteljesedett az olasz szellem." Ez a hanyatlás mégsem volt olyan teljes, amint azt Michelet szemléletesen megfogalmazta:" a vidéket fölszívták a városok, a városokat elszigetelte a vidék elnéptelenedése." Az olasz városi fénykor előzményei sokkal bonyolultabbak. Az itáliai városok elhanyatlott periódusában is egyfajta autonómia mindig volt és gyakorolt valami hatalmat. Már a 9. századi forrásokban találunk utalásokat a polgárok gyűléseire (assamblatorium, parlascium, concio, conventus civium). Ezek előformák, előgyakorlatok a polgári politikai részvételhez, de épp Itáliában városállami fejlődésbe torkollottak, nem lettek országos rendi képviselet alapjává. Novi Ligure városát a 12. században úgy igazgatták, hogy volt egy — a város 15 vagy 16 éven felüli lakóit tömörítő — gyűlése (arengo, concione), amelyen rendkívüli és igen fontos kérdésekben döntöttek. A 13. századi Itáliában mint városi általános népgyűlések működtek (condones, arengae, parlamenta). A cremonaiak igen korán megmozdultak, már 850-ben „habitatores civitatis Cremone" II. Lajos császárhoz fordultak, mivel a püspök folyami hajózásukra súlyos kihatású pénzügyi rendelkezéseket hozott. Veronában a lakosság és kolostor vitájában judices játszottak szerepet, ennyiben a város ekkor is jogi személy volt. Mantovában a Péter püspök engedélyével és felügyeletével folyó pénzverésnél a conventus civium határozta meg a súlyt, finomságot, forgalmi feltételeket. Ehhez járult hozzá 945-ben Verona, Brescia conventus civiumja. Tehát mintegy pénzverési kerületet alkothattak. Az eredeti városok melletti kereskedő és kézműves telepek (burgus, borgo) lakói lettek mégis a polgárság névadói (burgenses, borghesi). Novi Ligure egyik elemét kereskedők alkották, akik általában a curtis földjein földművelési bevételt felhalmozva építettek házat a burgusban és többé nem paraszti, hanem kézműves vagy kereskedelmi tevékenységet folytattak. Serravalle városában a 13. században még megkülönböztették a burgenses-t (a feudális vár alatti 'borgo' lakosai) mint társadalmi réteget a forensestől (más területek lakói).3 Itália igen fontosi ország volt azután a városi magisztrátusok megjelenése szempontjából: itt jelentek meg először a választott consulok. Ezek az igazságügyi és
