Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

518 székely györgy tekintve valamit hasznosítottak azok eredményeiből. Ruggiero Mastrangelo, Arrigo Baverio, Niccoloso d'Ortoleva lovagok és Niccolo di Ebdemonia népkapitányok lettek, mellettük öt tanácsos működött, Pierotto da Caltagirone, Bartolotto de Milite, a jegyző Luca di Guidaifo, Riccardo Fimetta lovag és Giovanni di Lampo. Egy 1282 május 10-i oklevél szerint a felkelő Messina is egyszerre ismerte el a római egyház uralmát (dominium) és a maga communitasát. A város élén Baldoino Mussone volt a kapitány, aki nemesember volt, mellette városbírók működtek, éspedig Rinaldo de Limogiis, Niccoloso Saporito, a történetíró Bartolomeo de Neocastro, valamint Pietro Ansalone. A tartományi összetartozás érzését mutatja, hogy Szicília városaiból nunciusok és követek jöttek össze Messinába és az eljárásról tanácskoztak. A Szicíliai vecsernye e háborúja során némelyek követeket akartak küldeni a pápához az egész népességből az összes városok és kastélyok kulcsaival, kérve tőle - s itt a városvezetés felülről kiküldött típusaival találkozunk! -„egy kapitányt, urat vagy rektort, aki az Egyház nevében kormányozzon". Mások, akik semmi jót nem reméltek a pápától, azt tanácsolták, hogy vegyenek fel érintkezést valamely „ambiciózus fejedelemmel, különösen a spanyolokkal, akár a kasztíliai királlyal, akár az aragóniaival". A helyi normann, sőt a bizánci kori hagyományokat szem előtt tartotta Aragóniai Péter, amikor 1282-ben uralkodni kezdett Palermóban. Hat justitiariust nevezett ki az egyes tartományokra (Palermo; Mazara; Girgenti; Noto; Geraci, Cefalu és Termini; Castrogiovanni, Démona és Milazzo) és egy stratigotot kiterjedt terület joghatóságával (Messina). Ezeknek a városközpontú tartományoknak felel meg, hogy amikor 1238-ban a messinai pénzverőhely mesterét megválasztották, ezt Szicília justiciariusaival, stratigotojával és az összes officialisokkal közlik.1 A szláv Balkánon a legrégibbnek ott mutatkozik a városi szervezet, ahol a római kor óta kimutatható a városi kontinuitás: Spalato (Split), Cattaro (Kotor), Zara (Zadar), Trau (Trogir), Koper (Capodistria) és Isola partmenti városok ezek. A dalmát városokban nemesi kommúnia alakult ki, hiszen csak a nemesség tartozott a communitas keretébe, míg a többi népesség az universitas fogalmába. Csak a 12. században lettek nemnemesek teljes polgárjogúvá és vezetésben részvételre jogosulttá. A 10-12. század során városi tanácsosok, a 13. században a consulok vagy a bírák tűnnek fel Koper, Isola, Piran helységekben, 1107-ben következett be Spalato önkormányzatának megerősítése, ebben a városban általános gyűlés, majd nagytanács volt, amikor 1154 előtt prior helyére comes lépett. Valójában ez azt a radikális lépést jelentette, hogy a régi nemzetségek (maiores) felett győzelmet arattak a fiatalabb nemzetségek. Dubrovnikban (Ragusa) all. században prior működött, majd tanácsok alakultak. Trogirban választott prior előzi meg a 12. századeleji grófot, ismert intézmény a Curia major. Cattaroban a 11. században szerepel prior, 1124-ben nagytanács. Zárában 1117-ben szerepe! választott gróf, 1174-ben consulok. Rab (Arbe) grófját a 12. században választották, 1166-ban 4 választott nemes szerepel, egyikük gróf, majd tanácsok a 13. század első felében jönnek létre. Koréula tanácsait talán 1214-től számíthatjuk. Az északisztriai partmenti városokat (Koper, Isola, Piran) az jellemzi, hogy polgárságuk a 13. század óta patríciusokra (városi nemesség) és köznépre (populus) oszlik. A populushoz számították főként a nemnemes földbirtokosokat, a kereske-