Századok – 1992

Tanulmányok - Székely György: A polgári rend előzményeihez: a városi elit a 12–13. századi Európában V–VI/517

Székely György A POLGÁRI REND ELŐZMÉNYEIHEZ: A VÁROSI ELIT A 12-13. SZÁZADI EURÓPÁBAN Európa legfejlettebb városias területei a korai középkorban a Bizánci birodalomhoz tartoztak. Súlyos ellentmondás volt azonban ezek sorsában, hogy a 9. század után — eltérően a nyugat-európai városfejlődési tendenciától — igen nyomasztó volt az állami szabályozás, ami korlátozta a korporativ intézmények autonóm tevékenységét és befolyást gyakorolt a városukban folyó társadalmi harcok kimenetelére. így adódhatott, hogy Konstantinápoly főváros, egyben a Kelet és Nyugati közti kereskedelem elsőrendű szereplője a leginkább szenvedett az állam alárendelő szerepétől. De ez vezetett arra is, hogy a tartományi városokban all. században szükségképpen szeparatista mozgalmak alakultak, hogy a császári előjogokon túl — amit ezidőtől fogva nyugati városok is korlátozni kívántak — a központi hatalomtól való függetf lenségért kellett küzdeniök. A két nagy történeti régió közt feküdtek Délitália városai, részben ugyancsak bizánci uralom alatt. Ez utóbbiaknak sem volt régóta semmiféle városi önigazgatása, sem népgyűlése. Emiatt törtek ki a harcok a városi (poleis) helyzet kivívásáért a Nikopolis-Chersones — délitáliai városok — Antiochia közti hatalmas térségben. Felzendült Bari (1009), Chersones (1016), Naupaktos (1028), Antiochia (1035), I Dyrhachion és Nikopolis (1041^2). Mindezek a mozgalmak a különálló városok , mozgalmai, még siker esetén sem vezethetett ez összefüggő terület rendi-képviseleti fejlődéséhez. Csak évszázadokkal később értek meg ennek feltételei, s akkor is hatottak még az egykor a bizánci szférához tartozás szervezeti és beállítottsági hagyományai. A 13. század végén kb. 8.5 milliós lakosságú egész Itáliából Szicília népessége 600 000 fölé, a Nápolyi királyságé 2 millió fölé emelkedett. Pedig Szicília alig 20-ra rúgó népsűrűsége és a félsziget déli részének ennél is kisebb népsűrűsége inkább egy túlnépesedett mezőgazdaságon, mint fejlett városi szervezeten nyugodott. Amikor 1282-ben felkeléssé szélesedett az elégedetlenség, akkor sem merült fel az önálló városállamok modellje a déliek elképzelésében. Palermo népe parlamentbe gyülekezve a közösséget (comune) a római egyház védnöksége alá helyezte kormányozni. Pedig a toszkán és lombardiai köztársaságok példájára hivatkoztak és a tisztségeket