Századok – 1992
Tanulmányok - Senga Toru: A besenyők a 8. században V–VI/503
514 senga to ru 8 Clauson 1957, 16. 9 Kljastomij 1964, 161-165, 177-179. 10 Pritsak 1975, 212-215. 11 Vö. még Pritsak 1952, 284.; Golden 1972, 52-54. 12 Tryjarski 1975, 503-505. 13 Czeglédy 1954, különösen 271. 14 Györffy 1978, 122-124. 15 A kängäräs-nek, amely a fentebb említett türk, sőt még egy nem régen ismertté vált ujgur feliratban is (kángkárás) előfordul (Tekin 1988, 115. Vö. Klyashtorny 1985, 153-153.), a kangar:al való azonosítása nemcsak hangtani nehézségekbe ütközik, hanem amiatt is valószínűtlen, hogy a kängäräs minden bizonnyal nem etnonimként, hanem toponimként szerepel a két feliratban (Tekin 1968, 236, 269.; Uő. 1988, 115.). Azt is megjegyezzük, hogy a K'ang-chü mint önálló ország csak a 4. századig létezett, és a Kankar pedig folyónév (Velihanova 1986, 138, 337.). 16 Moravcsik 1950, 170-171. 17 Gyóni 1943, 189-190.; Moravcsik 1958, II. 39^t0. 18 Németh Gyula (1927, 279-280; ld. még Györffy 1939, 436; Uő. 1965, 75) szerint a csagatáj nyelvben található egy kangar-hoz hasonló hangzású szó, amelynek jelentése nem áll messze a bizánci császár által megadott kangartl6\. Ld.még Räsänen 1969-1971,1. 264; Clauson 1972, 639. Vö. Macartney 1929, 342; Menges 1944-1945, 269-271. Külön említést érdemel Szemerényi Oswald (1976, 239-240) nézete, aki egy iráni alakból kísérli meg a kangar szó származtatását. Sajnos nem tudunk határozott választ adni arra a kérdésre, hogy milyen szempontok alapján született a kangar szóval való megkülönböztetés a többi öt besenyő törzzsel szemben. Vö. még Moravcsik 1958, II. 145; Jenkins 1962, 145; Litavrin - Novoszelcev 1991, 391-392. 19 Moriyasu 1977; Uő. 1980. 1980-ban cikkének rövid francia változata is napvilágot látott, amelybe azonban nem került bele néhány, témánk szempontjából fontos elemzése és értelmezése. 20 Moriyasu 1977, 1, 13, 45. 21 Moriyasu 1977, 16-17, 33^»6, 22 Moriyasu 1977, 10-11. 23 Moriyasu 1977, 11-13. 24 Moriyasu 1977, 7-8. Moriyasu (1977, 14-16) rámutatott arra, hogy a dru-gu szó nemcsak a türköket jelenti, hanem az ezeket is magában foglaló, törököket jelölő általános összefoglaló elnevezés. 25 Ld. még Ügeti 1971, 176. 26 Moriyasu 1977, 30-31. Moriyasu (1980, 182) francia nyelvű cikkében pedig a besenyőket a Felső-Irtis és az Altaj közé helyezi. 27 Erről részletesen ld. Katayama 1984. A toquz oguzok felosztásáról szóló új nézetet ld. Senga 1990. w Hsm-T'ang shu 217B (Bicsurin 1950, 309; Mackerras 1972, 55). Ld. még Klyashtorny 1982, 344(W5); Vö. Tekin 1983, 51 (W5). 29 Ld. Chavannes 1969, 33. old. 4. jegyz., 271. old. 6.jegy. és a mellékelt térképet; Onogawa 1943, 127-128; Uchida 1975, 504-505. Vö. Ecsedy 1980. Uchida úgy véli, hogy a karlukok területe nem terjedt ki annyira nyugatra, mint ahogy Chavannes képzeli, aki szerint ők a Tarbagatajtól északra, a Zajszan-tó vidékéig jutottak. 30 Klyashtorny 1982, 345 (S28); Tekin 1983, 49-50 (S3); Ramstedt 1913-1918, 16-17 (N11). 31 Ramstedt 1913-1918, 16-33 (01-13.W1-2). A karlukok 8. század közepi történetére vonatkozó kínai, ujgur és muszlim híradások nehezen összehangolhatóak, s így a részletekre nézve különböző nézetek kaptak hangot. Vö. Abe 1955,151-153; Czeglédy 1973, 264-265; Moriyasu 1979, 221-222.; Beckwith 1987, 126-127. 32 Hsin-Tang-shu 217B (Bicsurin 1950, 348; Maijavkin 1989, 104; Ramstedt 1913-1918, 33-34 (W2). 33 Onogawa 1943, 124-125; Ts'en 1058, 760. Megjegyzendő, hogy ezekben az időkben a baszmilok hatalma északon — a tibeti forrás tanúsága szerint - egészen a Hemcsik folyó vidékéig terjedhetett ki, ahol a kestimek laktak. Moriyasu 1977, 26-27. 34 Ld. Abe 1955, 149-151; Minorsky 1970, 272. Klyashtorny (1988) a nem régen ismertté vált terhi felirat alapján arra következtetett, hogy 753 és 756 között az ujgurok sikeres hadjáratot indítottak a Keleti-Tiensan vidékére, és azt uralmuk alá vonták. Vö. Tekin 1983, 52 (N5-6).
