Századok – 1992
Tanulmányok - Senga Toru: A besenyők a 8. században V–VI/503
a besenyók a 8. században 515 35 Hsin-Tang-shu 215B (Bicsurin 1950, 300; Chavannes 1969, 85), 217B (Bicsurin 1950, 347). Ld. még Minorsky 1942, 31; Martinez 1982, 119. A szakirodalom gyakran említi a 766 évszámot annak az eseménynek dátumaként, hogy a karlukok birtokukba vették Tokmakot és Talaszt, vagy elfoglalták a türgisek földjét. Chavannes 1969, 286; Barthold 1977, 201; Minorsky 1970, 287; Pritsak 1951, 274-275; Golden 1972,51-52; Kumekov 1972,55; Ahinzsanov 1989,61. Azonban tudtunkkal nincs olyan forrásadat, amely pontosan ehhez az évszámhoz engedné kötni a szóban forgó fejleményt. 36 Ld. még Moriyasu 1979, 223-224. Vö. Beckwith 1987, 147-148. 37 Az Og-rag a KaSgarí művében (Dankoff 1982-1985, I. 82-83. 144 stb.), többszór elóforduló Ogrâq-kai azonosító. Ld. Clauson 1957, 15; Moriyasu 1977, 31. Vö. még Gumiljov 1967, 380-381; Minorsky 1970, LXXIV, 277; Kumekov 1972, 64-65; Martinez 1982, 123. Az I-byü kor-ról sajnos nem rendelkezünk más adatokkal. Érdemes megemlíteni Clauson (1957, 15) nézetét, aki az I-byil-kor-1 kapcsolatba hozza a Ch'u-mu-k'un törzzsel, amely a 7. század közepén a karlukok és a türgisek között helyezkedett el. A Ch'u-mu-k'un-oí pontosabban az Emil folyó vidékén lehettek (ld.Chavannes 1969, 270. és a mellékelt térképet), tehát nagyjából ugyanott, ahová az I-byil-kor-olcal lokalizáljuk. 38 Senga 1991. 39 Ts'en 1958, 675-676; Kljastomij 1964, 177; Pritsak 1975, 211. Vö. Shiratori 1928, 85-87; Ahinzsanov 1989, 60. 40 Pelliot 1949, 266. old. jegyz. Ld. még Liu 1958,128,569-570. old. 663. jegyz.; Ligeti 1986,159-160. 41 Vö.Ligeti 1986, 362, 346. Ligeti a besenyők nyugati és keleti ágáról beszél, ami valószínűleg részben annak köszönhető, hogy elfogadta Czeglédy nézetét, miszerint a kangarok (besenyők) már a 6. században szerepelnek Transzkaukáziában. Megjegyzendő az is, hogy Ligeti (1971, 181.) a Ha-la-yun-logokat — hibásan — az ellenkező irányba, vagyis a besenyőktől keletre helyezi. 42 Kumekov 1972, 46, 53-57, 113-114. 43 Senga 1991. 44 Minorsky 1948, 283, 291-292, 294-296, 302-303; Uő. 1970, 481, vö. 272. 45 Moriyasu 1979; Uő. 1981. 46 Abe. 1955, 200-230. Vö. Kumekov 1972, 54; Maijavkin 1983, 142-144, 179-180. 47 Minorsky 1970, 101. 48 Martinez 1982, 120. Käägari Pankoff 1982-1985, II. 161. 260) szerint, aki ayemäk-eket kipcsakoknak tartja, a kipcsakok pedig magukat külön ágnak gondolják. KaSgari-nál, akinek művében nem fordul elő a kimek népnév, a yemzk-cк egyenlőek lehetnek a kimekekkel. Vö. Kumekov 1972, 39-41.; Golden 1991, 143-145. 49 Kljástornij (1982) szerint a kipcsakok a türk feliratokban előforduló jú--ekkel és a kínai forrásokban szereplő Hsieh-kkel azonosíthatók akik a Уел-f'o-kkal a Hsieh-yen-t'o szövetséget alkották. Vö. Potapov 1953, 143-144; Ts'en 1958, 670; Gur .iljov 1967, 213, 217, 268; Pritsak 1982, 325-327, 336; Ahinzsanov 1989, 59-61.; Golden 1991, 132-133. 50 Kljastomij [1982, 22-23. Vö. Ramstedt 1913-1918, 13 (N4). 44] a feltélezetett qbtq (qibiaq) olvasatot teljesen megalapozottnak tartja a helyszíni vizsgálatok alapján. 51 Minorsky 1970, 101; Uő. 1942, 32-33; Martinez 1982, 151. Vö. Zahoder 1967, 72-73. 52 Az a nézet, miszerint a besenyő nyelv a kipcsak típusú nyelvek közé sorolható (Németh 1932, 60-59; Györffy 1939, 465; Uő. 1965, 81; Ügeti 1986, 506. Vö. Pritsak 1975, 228-230; Tryjarski 1975, 602-603), megerősítené az elképzelésünket, előbb azonban be kellene bizonyítani, hogy a 8. és 9. századi kipcsakok nyelve azonos a 11. század közepén létrejött, kun, komán, polovec, kipcsak stb. neveken ismert törzsszövetség ránk maradt emlékeinek nyelvével. 53 ld. Senga 1992. Éppen akkor, amikor befejeztük jelen közleményünk írását, napvilágot látott „A magyarság keleti elemei" című könyv Györffy György tollából, és benne a „Besenyők és magyarok" c. fejezet is megtalálható, amely az 1939-ben azonos című munkájának jelentős átdolgozása. Mivel Györffy az említett fejezetben a besenyők korai történetéről is írt, bár szállásterületüket nem határozta meg közelebbről, indokoltnak tartjuk hogy itt röviden szóljunk nézetéről. Györffy szerint „A tibeti jelentés ismeretében feltehető, hogy a besenyők 745 után, a terjeszkedő ujguroktól elszenvedett vereség nyomán menekültek nyugatabbra, a „tarka lovú" nép földjére, amelynek hazája az Aral-tótól északra-északnyugatra kereshető." Elképzelhetőnek tartja, hogy a besenyő törzsszövetség — amely a lószínek szerint rendezett — két nép, a tarka lovúak és a besenyők egyesüléséből jött létre; a „kangarok" a kängär(äs)czke.\ azonosak és a tarka lovúak voltak. Györffy 1990, 98-102,172. Nem tűnik véletlennek ugyan, hogy a nyolc besenyő törzsnév többsége lószínnéwel van kombinálva (Németh 1930), hiszen a besenyők szomszédosak voltak a tarka lovúakkal, később pedig nyugati vándorlásuk során még szorosabb kapcsolatba kerülhettek
