Századok – 1992

Tanulmányok - Senga Toru: A besenyők a 8. században V–VI/503

a besenyők a 8. században 505 követek tudósításának tibeti fordításában, ahol említés történik a hor-okkal (toquz oguzokkal) való harcaikról is. Az utóbbi megjegyzés nem lenne érthető, ha csak nem feltételezzük azt, hogy itt a szir-darjai oguzokat hívták hor-oknak".9 Omeljan Pritsak ,A besenyők" című, azok történelmét tömören áttekintő tanulmányában Marguart és Kljastornij nyomán a besenyők — azaz szerinte a kangarok — őshazáját az Aral-tó és a Szir-daija középső folyása közötti vidékre helyezi. Úgy véli, hogy az oguzok, akiket a 744-ben Mongóliában hatalomra jutott ujgurokkal együttműködő karlukok kikergették északnyugat mongóliai hazájukból, áttelepültek a besenyők szomszédságába. Pritsak a tibeti forrásra hivatkozva azt írja, hogy a besenyők már a 8. században hadat viseltek a Яог-okkal, azaz az oguzokkal.10 Az a hipotézis, miszerint a besenyők a Szir-darja és az Aral-tó vidékén éltek, Kljastornijt és Pritsakot is arra a feltételezésre ösztönözte, hogy a Hor-ok a szir-darjai oguzok voltak. Meg kell jegyeznünk azonban, hogy ha a tibeti forrás egészét olvassuk, legalább annyi bizonyosnak tűnik, hogy a Hor szó alatt nem értendők a szir-darjai oguzok, akikről ugyan említést tesz Ibn al-Atir, egy 13. századi arab történész a 8. század utolsó negyedére vonatkozóan.1

1 Eduard Tiyjarski ,A besenyők" című nagy terjedelmű, összefoglaló munkájában nagyobb értéket tulajdonított a tibeti forrás tanúságának. Tryjarski, aki a besenyők történetét öt korszakra osztja, Clauson fentemlített véleményére hivatkozva azt írja, hogy a legrégibb szakaszban a besenyők a Balhas-tónál laktak, és a Hor-ok, azaz az ujgurok elűzték őket nyugatra. Továbbá nem tartja kizártnak a besenyőknek a kängäräs-tYk&\ és a türgisekkel való kapcsolatát. A második korszak szerinte az, amikor az Aral-tó vidékén, főleg a Szir- és Amu-darja közti területen tartózkodtak a besenyők.12 A fentiekből tehát világos, hogy a tibeti forrás nem hozott lényeges változást a besenyők korai történetére nézve a Marquart által képviselt nézet követői számára, akik még mindig arról beszélnek, hogy a besenyők a Szir-darja és az Aral-tó vidékén tartózkodtak. Ami a kangar kérdést illeti, le kell szögeznünk azt, hogy a kutatók a besenyőket gyakran teljesen azonosnak tekintik a „kangarokkal", és mellőzik azt a tényt, hogy volt még öt besenyő törzs, melyeket nem neveztek kangar-mk. Czeglédy Károly, akinek a tibeti forrásról már annak kiadása előtt volt tudomása Ligeti Lajos révén, ,A kangarok (besenyők) a VI. századi szír forrásokban" című 1954-ben megjelent tanulmányában — elvetve Marquart nézetét — úgy véli, hogy a „kangarok" már az 541-i transzkaukáziai bizánci-perzsa háborúkkal kapcsolatban szerepelnek a 6. századi szír forrásokban. Feltevése szerint a Konstantin bizánci császár korabeli besenyő törzsszövetség két népelemből álott: a kangarbói és a besenyőből.13

Ilyen módon át lehetne hidalni a tibeti forrásban előforduló besenyők és a transzkaukáziai „kangarok" között levő földrajzi és időrendi ellentmondásokat. Hangsúlyoznunk kell azonban azt, hogy Czeglédy nézete főleg a két (szír és bizánci) névalak hangtani hasonlóságán alapul, és a transzkaukáziai hangär-ok (kangär-ok) és besenyők nélkülözik az egymással való történeti összefüggéseket. Többek között feltűnő, hogy a transzkaukáziai /ш/гgazokról 6. századi szereplésük után semmit sem hallunk, míg a besenyők ezután több évszázaddal később jelennek meg a Kaukázustól északra levő területeken. Györffy György még több érvet hozott fel annak érdekében, hogy rámutathasson a transzkaukáziai kangarok és — ha Györffy