Századok – 1992
Történeti irodalom - Deák Antal Ferenc: A Magyar Vízügyi Múzeumben őrzött Széchenyi-iratok katalógusa (Ism.: Kőhegyi Mihály) III–IV/492
492 történeti irodalom 492 A munkásmozgalom és a szociális kérdések „kezelése" terén feltűnnek az olyan mozzanatok -amelyekre nálunk a múltban (s jelenben!) aligha fordítottak és fordítanak gondot: így pontosan ebben a korszakban történik meg nemcsak a modem szakszervezeti mozgalom felvirágzása, hanem egyúttal a konfrontációkkal együtt és azok nyomán az új szakszervezeti törvények megszüntetése, sót ekkor írták alá az elsó kollektív szerződéseket, ekkor figyelhető meg a társadalombiztosítás térhódítása - amiről oly bántóan nem ír újabb történeti irodalmunk. Hobsbawn szintézisének feltétlen erőssége, hogy — az alaptendenciák alapos felvázolása után — oly nagy tematikus fejezetekben mélyedhet el az érdeklődő, mint a munkásmozgalom és az új világ, avagy a nacionalizmus, a burzsoázia és az új polgártudat kialakulása, az „új nő" megjelenése, a művészetek helyzete, új irányzatai, képviselői. Mindennek akárcsak jelzésszerű megemlítése is még megannyi oldalt követele. Am úgy hiszem, e sorok olvasóját már sikerült meggyőznöm, hogy — a híres Talleyrand-féle szállóigével szólva — több mint bűn, hiba lenne, ha ezt a kötetet magyarul nem jelentetnék meg, illetve „észrevétlen" maradna. Jemnitz János DEÁK ANTAL FERENC A MAGYAR VÍZÜGYI MÚZEUMBAN ŐRZÖTT SZÉCHENYI-IRATOK KATALÓGUSA (Források a Vízügy Múltjából 7.) Budapest, 1990. 143 old. 1875 és 1880 között Széchenyi István kézirathagyatéka az általa alapított Akadémia birtokába került. 1896. október 5-én a Magyar Tudományos Akadémia „összes-ülése" — Szily Kálmán főtitkár előterjesztésére — elhatározta a Széchenyi-iratok: a rá vonatkozó iratok, könyvek, művészi alkotások és tárgyi emlékek összegyűjtését, s ezzel az anyaggal nyílt meg 1905-ben a három helyiségből álló múzeum az Akadémia első emeletén. 1945-ben az épületet belövés érte, sok kép, emléktárgy elpusztult, de szerencsére a biztonságos helyre menekített kéziratokban nem tett komolyabb kárt. Széchenyi kézirathagyatéka ma három helyen van. A Tasner Antalra hagyott naplókat és autográf kéziratokat 1875-ben megvásárolta az Akadémia. 1878-ban és 1880-ban Széchenyi István fia, Béla két részletben két-két láda iratanyagot küldött a nagycenki levéltárból az Akadémiának. A háború alatt (1943) Széchényi Bertalan ajándéka gyarapította a gyűjteményt. Az Akadémián található dokumentumokat Körmendy Kinga rendezte, majd vaskos kötetben tette hozzáférhetővé a kutatók számára. A Döblingben 1860-ban lefoglalt iratok csak a Monarchia összeomlása után kerültek elő (pl. Széchenyi naplójának utolsó kötetei), s ezeket sikerült az Országos Levéltárnak megszereznie, melyekhez Paulinyi Ószkár készített kitűnő segédletet. Ez szerény formában ugyan, de sokszorosítva meg is jelent 1956-ban. Itt őrzik a Széchenyi család soproni levéltárának anyagát, melyről ugyancsak rendelkezünk leltárral (Bakács István: A Széchenyi család levéltára. Bp. 1985.). Az Esztergomban található Magyar Vízügyi Múzeum — eddigi ismereteink szerint — a harmadik nagyobb kéziratgyűjtemény, melynek tartalmáról csak szórványos ismereteink voltak a jelenlegi katalógus megjelenéséig, mely 738 darab, zömében levél jellegű iratot és további 565 pénzügyi (számla, nyugta, értesítés stb.) dokumentumot, összesen mintegy 1300 tételt ölel fel. Döntő többségük forrásértékű, eddig publikálatlan, a kutatók által fel nem tárt. A gyűjteménynek csak kisebb része vízügyi vonatkozású — ezeket az I-IV. fejezet tartalmazza —, míg nagyobb hányada vegyes témájú, de mindegyik hozzájárul az eddig kialakult Széchenyi-kép teljesebbé tételéhez, a kor jobb megismeréséhez. A Magyar Vízügyi Múzeum 1973-ban kezdte meg működését, s mindjárt az indulásnál célul tűzte ki a vízügyi vonatkozású Széchenyi-emlékek összegyűjtését. 1978-ban sikerült megszereznie a soproni Storno család archívumának Széchenyi-anyagát, mely számos publikálatlan kéziratot tartalmaz. A megszerzésben Mészáros Vincének vannak maradandó érdemei, aki akkoriban a Közlekedési Múzeum főigazgatója volt. Az iratok tetemes része a „Gróf Széchenyi István hagyatékából" bélyegzőt viseli, de hogy miként kerültek a Storno család birtokába, azt csak hosszú utánjárással és Környei Attila múzeumigazgató segítségével sikerült kiderítenünk. Stornóék már a múlt század végén elkezdték gyűjteni a Széchenyi István személyére vonatkozó emlékeket és nyomtatványokat. Az 1943-baa Cenkről felhozott ládák nem tartalmazták a teljes iratanyagot, s ezek a kastély 1945-ös feldúlása következtében szétszóródtak. A
