Századok – 1992
Történeti irodalom - Bibliography of Central Aslen Studies in Japan (Ism.: Senga Toru) III–IV/493
történeti irodalom 493 szemtanúk emlékezete szerint a kastélyt és az összes épületet a szovjet katonák vették birtokukba. A kastély kocsibejáróját konyhának használták. A tábori konyha üstjeit — közismert néven a gulyáságyút — azokkal az iratokkal fűtötték, amit a levéltárból lehoztak. Miután az iratok kötegelve voltak, csak lassú izzással égtek, tehát e célra különösen megfeleltek. Egy idő után rájöttek, hogy a levéltár helyisége éppen a konyha fölött van, tehát áttörték a födémet, és úgy dobálták le az iratokat. A robotra kirendelt helyi lakosság esetenként igyekezett egy-egy csomó iratot hazavinni, hogy aztán ezekben a papírszűkében lévő esztendőkben a maga céljára felhasználta, többek között a helybéli piacon csomagolásra, illetve zacskónak. Itt szedegette össze apródonként az iratok egy részét (nyilván kisebbik felét) Storno Gábor, és kínálta fel jó két évtized múlva megvételre a Vízügyi Múzeumnak. A „Források a Vízügy Múltjából" sorozattal teljessé vált a Széchenyi-dokumentumok levéltári feltárása. Nincs többé akadálya annak, hogy komoly kutatómunka után napvilágot lássanak az eredeti, szöveghű iratok. A bizonyára vaskos kötet sajtó alá rendezése a magyar történészek egyik legsürgősebb teendője. Kőhegyi Mihály BIBLIOGRAPHY OF CENTRAL ASIAN STUDIES IN JAPAN (Japán címe: Nihon ni okeru ChttöAjia kankei kenkya bunken mokuroku) 1879 -March 1987. XIX + 717 old. Index and Errata, XVII + 259 old. Tokió 198&-1989. Compiled and published by the Centre for East Asian Cultural Studies. JAPÁN KÖZÉP-ÁZSIA KUTATÁSAINAK BIBLIOGRÁFIÁJA 1879-1987 MÁRCIUS. Fél évszázaddal ezelőtt Ligeti Lajos egyik tanulmányának lapalji jegyzetében azt írta: „Sajnos, a japán publikációk számunkra éppoly nehezen hozzáférhetők, mint az oroszok, ennek egyik fő oka, hogy a japánok is igen kis példányszámban nyomatják folyóirataikat és könyveiket, s mire valamelyik kiadványnak a híre eljut Európába, már hasztalanul keressük, mert addigra teljesen eltűnik a könyvpiacról. Ezt pedig annál inkább sajnálhatjuk, mert a tengernyi japán cikk, kiadvány közt olykor egy-egy igazgyöngy is akad" [NyK. 51 (1941) 184.]. Az utóbbi évtizedek alatt azonban a helyzet jelentősen javult, és olyan fontosabb japán folyóiratok újabb kötetei is könnyen hozzáférhetővé váltak Magyarországon, — hiszen ezek rendszeresen érkeznek az MTA Könyvtárának Keleti Gyűjteményébe —, amelyekben Belső-Ázsiára vonatkozó tanulmányok találhatók. A régebbi számok is beszerezhetők lennének, pl. Töyö Gakuhö-ból vagy Toyösh Kenky-ból reprint kiadásban. Úgy látszik ezzel szemben, hogy ilyen témájú japán nyelvű könyvek nem nagyon kerülnek a Keleti Gyűtjeménybe, talán anyagi okok és a keresettség alacsony foka miatt. Sajnálatos, hogy a japán tudományos könyvek túlzottan drágák lesznek, mire Európába érkeznek egyrészt az igen magas postai költségek miatt, másrészt pedig az ottani könyvkereskedés bonyolultsága miatt. A japán publikációk nehéz hozzáférhetőségének másik oka nyilván a közlési nyelv(ek)ben rejlik. Harry Halén, amikor pár évvel ezelőtt egy japán gyűjteményes kötetről írt recenziót, a következőképp nyilatkozott azzal kapcsolatban, hogy a kötetben található tanulmányok nem kis számban japán nyelven készültek. „Ez azonban sajnálatos, hiszen különösen a japán tudósoknak van sok hozzáfűznivalójuk az Észak-, Északkelet- és Kelet-Ázsiára vonatkozó tudományos vitához. Az angol nyelvű összefoglalások akaratlanul és éreztetik az emberrel, hogy hiábavaló szembesíteni olyan tudományos eredményeket, amelyről csak rövid kivonatok adnak számot egy, a nyugati tudósok többsége számára érthető nyelven. Az északi népekről szóló terjedelmes japán nyelvű irodalom többnyire ismeretlen és hozzáférhetetlen a nyugati érdekeltségek számára, s így úgy tűnik, hogy egy tudományágnak tulajdonképpen két külön ága van: egy rejtett, japán és egy nyugati, többé-kevésbé akárkinek nyitott" [FUF,48(1987) 1,117]. Ezt a tényt jól megfigyelhetjük az alábbi röviden bemutatásra kerülő bibliográfiából is, amely a Toyo Bunkó (Keleti Gyűjtemény -Oriental Library)-val azonos helyen székelő Kelet-Ázsiai Kutatóközpont gondozásában látott napvilágot A kiadvány (japán és angol nyelvű) előszavában is azt olvassuk, hogy annak ellenére, hogy a japán tudósok Belső-Ázsiával kapcsolatos kutatásai hosszú hagyományokkal rendelkeznek, munkáik többsége japán nyelven íródott, így kénytelen elismerni az arra való törekvések hiányáUiogy egy könnyen használható tájékoztatóval ösztökéljék a külföldi kutatókat a munkák felhasználása iránti érdeklődésére.
