Századok – 1992

Történeti irodalom - Shakravarty S.: The Raj Syndrome. A Study of Imperial Perception (Ism.: H. Haraszti Éva) III–IV/488

488 történeti irodalom 488 végső soron a nemzeti ellenállás kereteinek megteremtéséért felelős Batthyányt fizikailag megsemmisítsék", és ezáltal példát statuáljanak „egész Európának". Urbán Aladár úgy véli, hogy Haynau szemében Batthyány jelentette a forradalmat, annál is inkább, mert sem Kossuth, se más Debrecenben kiemelkedő szerepet játszó magyar politikus nem került a kezére. Visszatérve feltett kérdéseinkhez, úgy látjuk hogy a kötet iratanyaga és a bevezető tanulmány nemhogy nem cáfolja Batthyány miniszterelnöknek Urbán Aladár általi korábbi jellemzését, hanem tovább mélyítve az ismereteket, megerősíti azt. A kötetre tehát a jelentős historiográfia előzmény mellett szüksége volt mind a történettudománynak, mind a szélesebb olvasóközönségnek is. Urbán Aladár újabb munkája közelebb hozta egy teljesebb Batthyány-monográfia megírásának lehetőségét. Egyed Ákos S. CHAKRAVARTY THE RAJ SYNDROME. A STUDY IN IMPERIAL PERCEPTIONS Delhi, 1989. 325. p. A RAJ SZINDRÓMA. TANULMÁNY A BIRODALMI FELFOGÁSRÓL Jelentős könyv Chakravarty műve a Raj szindrómáról. Előítéleteket, félreértéseket oszlató. A Raj nem volt más Indiában, mint az angol felsőbbség fizikai kifejezője. Egy olyan fajtabeli emberé, aki erősen birkózik önmagában, semmin nem lepődik meg s éppen lelki ereje és jelleme, önuralma és modora jogosítja fel az uralkodásra. Persze számos előkelő indiai részesülhetett kitűnő nevelésben, de mégsem érthette el a Raj-beliek színvonalát, mert nem rendelkezhetett olyan karakterrel, mint azok. A szerző Delhiben és Cambridge-ben végezte tanulmányait, a Delhi-i egyetem történész docense. Kitűnő előadó. Fő kutatási területe Brit India. A Raj-kérdés mellett Lutyens-el, Krishna Menon-nal, és az Indiai Szövetséggel foglalkozik. Fenti műve átfogja Brit India történetét 1875-től 1947-ig s nem csupán az indiai brit adminisztrációt s a teljes brit indiai uralmi rendszert és képviselőit jellemzi, hanem az Indiával foglalkozó igen széleskörű angol irodalmat is. Szinte magában foglalja ez az angol irodalom jelentős képviselőinek mint R. Kiplingnek E. M. Forsternek E. Thompson-nak G.Orwellnek és másoknak munkáit, nem szólva a politikusok Indiával foglalkozó memoárjairól. Chakravarty munkája így nemcsak az indiai, hanem olyan olvasóközönség számára is igen szemnyitogató, amelyik illúziókat táplált és táplál egy uralkodó réteg irányában, legyen az olykor-olykor türelmes, rokonszenves és önigazoló. Ez a közönség éppenúgy magában foglalja a liberális angol értelmiségi elitet, számos anglomán európai intellektuelt és politikust, az indiai kasztrendszer felső rétegeit, amelyek részt vettek Brit India kormányzásában, mint az angol szocialista meggyőződésű írók politikusok jó részét is — nem szólva magáról a brit munkásosztályról, amelyet vonzott — a szerző szavaival élve — „a gyarmati felsőosztálybeliség varázsa." E széles skála ízlését és eszméit egyaránt táplálta a Raj megítélésében a jobbon helyet foglaló R. Kipling és C. Attlee, a második világháborút követő Labour kormány miniszterelnöke (1945-51). A szerző munkájának egyik fő érdeme — és ennek visszatérő, adatokkal alátámasztott bizonyítékát nyújtja, — annak bemutatása, hogy mennyire nehéz egy birodalmi ideológiát demokratizálni, mégha a szándék jóindulatú és sokirányú is. És mennyivel nehezebb akkor, amikor a társadalom felső rétegeiben ezt az ideológiát meg sem kérdőjelezik habár időszerűsége, mint India esetében — 1947-es függetlenné válásakor — már lejárt. A szerző nem az a fajta történész, aki kronológikusan halad előre, feltéve a taylori kérdést: Mi következik ezután? Bár előrehalad a személyek-politikusok írók jellemzésében-időben-s így előrehalad a probléma-látásban is, hiszen minden korszak felkínálja jellegzetességeit, mégis vissza-visszatekintő feladatköréül tekinti a brit indiai uralom s benne a Raj képviselői jellegének hipokrízisének erejének és tartalmának feltárását. Lord Cruzon konzervatív brit politikus, 1895-1905 között India alkirályának megfogalmazásában a haladás, a lojalitás az imperializmust haladó erővé alakította át. Ez a nézet dicsőítette a merkantilista múltat, egy agresszív katonai hatalom brutalitását hősiesítette és a meglevő törzsi vagy nemzeti hagyomá-