Századok – 1992
Történeti irodalom - Bela Listy Mareja: Na vydanie pripravil a preluil Jurnj Pavelek (Ism.: Niederhauser Emil) III–IV/483
történeti irodalom 483 szerint a történelmi és a jelenlegi Magyarországot Szlovákiával együtt — történetére vonatkozó munkák megtalálhatóak. A Südost-Institut könyvtárosainak az 1945 előtti fontos munkákat is sikerült beszerezniük. A könyvtár egész állományából 9102 cím, 8024 könyv és 1078 periodika közel 16 000 kötet erre az időszakra vonatkozik. Ebből csak töredék az, ami a háború előtti anyagból származik. Nagyrészük hagyatékok átgondolt megvásárlásával került a könyvtár gyűjteményébe. 1956-ban Carl Patsch (1865-1914) 1400 kötetes balkanisztikai, 1957-ben Friedrich Wilhelm Stenner (1851-1924) brassói levéltáros 800 kötetes Brassó történetére vonatkozó gazdag könyvtárát vásárolták megAz albanalógus Franz von Scheiger (1891-1960) 500 kötetes könyvtára 1962-ben, Fritz Valjavec (1909-1960) 2300 kötetes hagyatéka pedig 1965/66-ban került a Südost-Institut tulajdonába. Ezekkel a vásárlásokkal nemcsak a Dél-Kelet-Európa történetére vonatkozó, 1945 előtt megjelentetett német nyelvű munkákat sikerült beszerezniük, hanem a régió legkülönbfélébb nyelvein kinyomtatott háború előtti fontosabb munkákat is. Ezek között a magyar nyelvű könyveknek kiugróan magas a számuk. Ennek köszönhetően a könyvtár állományában a magyar történelemre vonatkozó anyag a legteljesebb. Igen nagy számot tesznek ki a Bosznia-Hercegovina és Szerbia történetére vonatkozó munkák. Ezek Carl Patsch hagyatékából kerültek Münchenbe, aki élete nagyrészét Szarajevóban élte le s 1904-ban ő alapította meg Bosznia-Hercegovina Balkanisztikai Intézetét. Sajátos gyűjtemény a könyvtár állományában a brassói Friedrich Wilhelm Stenner hagyatéka, amelyet „Coronensia" néven külön részleget alkot. Ez nem annyira a könyvritkaságok miatt érdekes, hanem azért mert a régi Brassó életének szinte minden szegmentumára vonatkozóan találunk benne kiadványokat. A könyvtár bizantológiai és oszmanisztikai gyűjteményében csak alapvető monográfiákat találunk. Mindkettő szegényes, ha összevetjük azzal, ami lehetne. A könyvtár legrégebbi kötete mindezek ellenére egy itáliai turcica: Andrea Cambini 1529-ban Firenzében nyomtatott munkája a törökök eredetéről és történetéről. A katalógus közreadása igen szerencsés vállalkozás volt, hiszen a kötet azoknak a bibliográfiáknak a számát gyarapítja, amelyek a német értelmezésű Südost-Europa történetére vonatkozó, 1945-ig megjelent könyveket és folyóiratokat veszik lajstromba. Gerhard Seewann és kollégái szép kiállítású könyvének helye van a közép- és dél-kelet-európai könyvtárak kézikönyveinek polcain. Hóvári János LI STY MATEJA BELA NA VYD AN IE PR1PRAV1L A PRELOZIL JURAJ PAVELEK. Matica Slovenská, MARTIN, 1990. 502 L 8tb. (Monografie - Documenta Litteraria Slovaca 38.) BÉL MÁTYÁS LEVELEI A nagyon jó kiállítású kötethez Ján Tibensky írt előszót. Utal arra, hogy már 1980-ban javasolta egy hatkötetes szlovák nyelvű válogatott kiadás tervét, ennek VI. kötete lett volna a levelezés. „A levelezés helye a Bél Mátyás életére és művére vonatkozó források között" c. előszó nem ad életrajzot, hiszen ezt Tibensk már nagy monográfiában megírta és kiadta 1984-ben. Inkább valóban a címnek megfelelően a levelekből kiolvasható pontos adatokat sorakoztatja fel, pl. hogy március 24-én született, korábban március 22. vagy 23.volt ismert. Családi ügyek mellett (fiainak németországi tanulmányaihoz kért segítséget egykori barátaitól) az evangélikus egyházmegye magyarországi helyzetére vonatkozólag van sok levele, pl Dániel Krmanhoz több ízben, pedig Krman pietizmus-ellenessége miatt mintegy ellenfelek voltak. Néhány levél pedagógiai tevékenységére is vonatkozik, de a legtöbb készülő tudományos műveivel kapcsolatos, anyagot sürget, munkára buzdít, beszámol. Sajátos módon a legtöbb a Notitiára vonatkozik, az Adparatusról alig esik szó. Ezekben a levelekben a tudós öntudata és kellő méltósága mutatkozik meg. Megtalálhatók itt III. Károly és Mária Terézia előtt az audienciák alkalmával elmondott beszédeinek a szövege is. Tibensky szerint anyja aligha lehetett magyar, a nyelvet középiskolás korában sajáü'totta el. Hogy nemzetiségi vonatkozásban olyan lett, amilyen (itt Tibensk^ nyilván Hungarus-öntudatára céloz), az a korral függ össze. Egyébként azt is elmondja Tibensky, hogy Bél őszintén hívő volt, a korai felvilágosodás és a mérsékelt pietizmus nagyon jól megfért egymással benne. Hozzá írt levél alig maradt fenn (a jegyzetekben egy egyházi tárgyút közöl a kiadó). 1737-ben egy falut szeretett volna donációba kapni, s vele a nemességet, nyilván ez is mutatja korhoz kötöttségét. Fischer Dániel nem értett egyet Béllel, bírálta természettudományi téren elkövetett hibáit, Tibenksy szerint csakugyan ezen a téren voltak gyengéi. Tibensk^ végül megvonja Bél életének mérlegét: egyénileg pozsonyi lelkészkedése sikeres volt, tudományos
