Századok – 1992
Történeti irodalom - Seewann Gerhard: Bestandkatalog der Bibliothek des Südost-Instituts München (Ism.: Hóvári János) III–IV/482
482 történeti irodalom 482 mezővárosok az uraságét vették át, a bányavárosok maguk adtak maguknak, a 15. sz. elejétől viszont már királyi engedély kellett hozzá, ebből és a következő századból való a legtöbb. A elmerek általában szakmai jellegűek voltak túlnyomórészt keresztbetett bányászcsákányok Korspecifikus különbségeket a szerző nem lát. Frantiiek íüfíák a keletszlovákiai bányavárosok címereit és pecsétjeit tárgyalja, levéltári kutatásai során jónéhány újat is talált, ezeket számszerűen felsorolja városonkint. Ugyancsak városonkint tárgyalja a címerek történetét, az esetleges változásokat. Gölnicbányáé a legrégibb, a 13. sz. vége óta, 1844-ben kapott újat a királytól. A címerek itt is általában a csákányokat ábrázolják esetleg égitestekkel együtt, a nap az aranyat, a hold az ezüstöt jelenti, a rezet rózsákkal jelezték. Az utolsó két tanulmány kultúrtörténeti jellegű. Nagyon érdekes és sok ismeretlen anyagot hoz VJiam Ciíaj tanulmánya a közép-szlovákiai polgárság és a képzőművészet viszonyáról. Az 1550-1750 közti időszakban vizsgálta a beszterce-, selmec- és körmöcbányai végrendeleteket és hagyatéki leltárakat, 138 gyűjteményben 2808 kép jelenlétét konstatálta. Mellékletben közli is városonkint a polgárok nevét és a hagyatékukban lévő képek számát. Felsorolja a polgárcsaládokat, amelyektől arcképek maradtak fenn. A legnagyobb két gyűjteményben Selmecen 14ó, ill. 138 kép szerepelt. A tulajdonosok városi polgárok a kamara hivatalnokai, nagyon kevés értelmiségi (pap és tanító), de kézműves is akad. A képek tematikájára vonatkozólag nem mindig van adat. Ahol van, ott megállapítható, hogy az egyházi és a világi téma nagyjából azonos súllyal szerepel Selmec- és Körmöcbányán, de Besztercebányán már jóval nagyobb létszámú a világi tematika (városi polgárok arcképei, csendéletek tájképek), ez az urbanizálódást igazolja. A kamarai hivatalnokoknál gyakori az uralkodó vagy uralkodópár ábrázolása. Ugyancsak náluk van a sok szent-arckép, különösen a 18. első feléből, ami az ellenreformáció erősödését mutatja. Kisebb számban szobrok és faragványok is említésre kerülnek A 82. képet hagyatkozó Magyar Gáspár Menyhért körmöci bíró és jegyző igazi gyűjtő lehetett, mert hagyatékában még népi iparművészeti tárgyak is szerepelnek. Öiéaj néhány adatot hoz fel az állandóan itt működő festőkre, akiknél pl. az arcképeket meg lehetett rendelni, de vannak ideiglenesen itt működők is, sőt külföldről, pl. Hollandiából behozott képekre is van adat. Eva Kowalská a bányavidéki iskoláztatás néhány sajátosságát említi meg a Ratio Educationis utáni korszakban, amikor az alsófokú oktatásban is szükségessé vált a szakképzés, ezt szolgálták az elemik mellett működő rajziskolák. 1807-ig ezekben 450 iskolás tanult. A tartalmi ismertetés persze alig tud valamit felvillantani a tanulmányok gazdag anyagából. Az egyes cikkekhez adott német rezümék sem tudnak többet adni, pedig néha viszonylag terjedelmesek. A régészeti és heraldikai tárgyú cikkekhez elég sok illusztráció is járul A magyar történészek számára a sok új kutatási eredmény révén figyelemreméltó ez a könyv, a két cseh cikk hasznos analógiákat kínál. A szerzők az új eredményekre koncentráltak Alkalmasint ezzel magyarázható, hogy a cikkek zömmel a nemesfémbányászatról szólnak az európai fontosságú réztermelésről alig esik szó. Az értékesítés kérdéseit amúgy is csak szórványosan említik a tanulmányok Egészében elismerésre méltó teljesítmény, a szerkesztő, Richárd Marsina a közreműködőkkel együtt jó munkát végzett Niederhauser Emil GERHARD SEEWANN BESTANDKATALOG DER BIBLIOTHEK DES SÜDOST-INSTITUTS MÜNCHEN. BAND 1. Druckschrifeten 1529-1945. Unter Mitarbeit Gerda Bartl Und Vilma Kömives. Südosteuropa-bibliographie. Ergänzungband I. R. Oldenburg Verlag, München, 1990. 840. pp. Fritz Valjavec 1935 októberében fogott hozzá a müncheni Südost-Institut könyvtárának megteremtéséhez. Szorgos munkájának köszönhetően a háború végére a könyvtár állománya közel négyezer kötetet tett ki. A harcok idején azonban az épület ahol a könyveket tartották több belövést is kapott s könyvanyag tetemes része megsemmisült. A háború után nemcsak új könyveket vásárolni, hanem a régieket is pótolni kellett. A Südost-Institut könyvtárának katalógusában 1989 végén 80 843 tétel szerepelt, amelyben közel fele-fele arányban találhatóak monográfiák és periodikák. Könyvtáruk ma is világban az egyik legjobb olyan gyűjtemény, ahol a dél-kelet-európai országok — beleértve a sajátos német európai régióértelmezés
