Századok – 1992
Történeti irodalom - Feuer Tóth Rózsa: Art and Humanism in Hungary in the Age of Mathias Corvinus (Ism. Teke Zsuzsa) III–IV/476
476 történeti irodalom 476 szinte erőszak hatására fogadta el a császár riválisának szerepét Váratlan halála után Merseburgban császári pompával temették el, királyi síremléket állítottak neki — ez önmagában ismét provokációnak számított IV. Henrik udvarában. Rudolf szerepét átvette ugyan Hermann von Salm, de e két eset epizódjelenség maradt a német trónöröklési jogban. Az orléans-i eretnekekről szóló tanulmány (az első hivatalos eretnekégetés 1020-ban történt francia területen) Champagne tartományi önállósodásának egy szakaszát mutatja be (H. Fichtenau), egy másik pedig Provence hasonló törekvéseit ábrázolja (A. Becker). A későközépkori birodalom és az egyház viszonyáról kilenc tanulmányban olvashatunk. Az invesztitúraharc 13. századi állomásairól szól G. Baaken és P. Thorau. Az előbbi a negyedik lateráni zsinattal kapcsolatos eddig kevéssé hasznosított két forrást elemez (Ryccardi de Sancto Germano notarii Chronica és a „giesseni kézirat"), amelyek II. Frigyes császár és III. Ince pápa elképzeléseire világítanak rá. Thorau a pápa-császár rivalizálásának egy „mellékszínterére" kalauzol, a lüttichi (Brabant) püspökválasztás körül 1238-46 között zajló huzavona bemutatásával. Egy tipikus egyházi karriertörténettel ismertet meg T. Schmidt, aki a Galnhausenből (Hessen) származó Siegfried életútját kíséri végig a mainzi protonotariusságtól a Chur-i püspökségig (1298—1321). A szülőföld iránti nosztalgia abban csapódott le nála, hogy családjának több tagját is magához vonzotta és javadalmakhoz juttatta. Ugyanígy járt el a lengyel származású Alexander is a 15. században, aki Mazóviából került Zsigmond császár udvarába, majd 1439-ben aquileiai pátriárka megüresedett székét foglalta el (A. A. Strnad). Az egyetemi központok nemzetközi vonzáskörzetét mutatja be R. Schneider a ciszterciek oktatásszervezésén keresztül, K. Walsch pedig az erdélyi származású Sywart János, bécsi egyetemi működését nyomozza. Johannes de Septemcastris dictus Syvarch 1408-tól tartott teológiai előadásokat Bécsben. Részt vett a bécsi és a prágai egyetem közti vitákban, a pápai értelmezésnek megfelelően ítélte meg Wyclifet és tanait. írásaiban utalásokat találunk arra, hogy ismerhette Husz tételeit, de őt név szerint egyetlen egyszer sem említi. Sywart rövid távollét után 1417-ben sacre theologie professzor, majd Bécsben nyoma vész. Valószínű, visszatért Erdélybe, ahol 1419-ben mint plebanus de Magno Horreo szerepelt. K. Walsh gondolatmenetét annak latolgatásával zárja, mekkora lehetett a huszitizmus befolyása Erdélyben, kár, hogy magyar nyelvű szakirodalomra nem hivatkozik. A kötet három zárótanulmánya a 15. századi események körében mozog. H. Koller III. Frigyesnek az 1442. évi birodalmi törvényeit elemzi, amelyek jelentőségét az 1356-os német aranybulláéhoz méri. U. M. Schwöb egy tiroli püspöknek (Georg Stubier, 1437-43) az egyház megújítására tett elképzeléseit taglalja. A szerző szerint a püspök gondolatai az európai reformtörekvések előfutárai. K. Ganzer pedig arra hívja fel a figyelmet, hogy óvatosnak kell lenni a tridenti zsinatra alkalmazott „reform" kifejezés használatával, ahogy munkája címében is fogalmaz: az ideált meg kell különböztetni a valóságtól. A kötetet Harald Zimmermann munkáinak bibliográfiája, valamint név- és helymutató záija. Itt jegyeznénk meg, hogy a negyvenöt tanulmányíró többségét Zimmermann professzor egy-egy gondolatébresztő munkája inspirálta. Esélyt látunk arra is, hogy ez az ünnepi kötet további kutatások elindítójává váljon. Font Márta RÓZSA FEUER - TÓTH ART AND HUMANISM IN HUNGARY IN THE AGE OF MATHIAS CORVINUS Akadémiai Kiadó, Budapest, 1990. MŰVÉSZET ÉS HUMANIZMUS MAGYARORSZÁGON CORVIN MÁTYÁS KORÁBAN Az 1960-as években a reneszánsz kutatás új lendületet vett a magyar irodalomtörténetírásban. Nagyobb figyelmet szenteltek a gazdaság- és társadalomtörténetírás eredményeinek és az újabb nyugati szakirodalomnak. Hasonló folyamat tanúi lehetünk a művészettörténetírásben is, és ez mindenekelőtt Feuer Tóth Rózsa érdeme. Az új stílus magyarországi kialakulásának körülményeit kutatta, különös tekintettel a királyi építkezésekre. Ebben a Mátyás halálának 500. évfordulójára megjelent, posztumusz munkájában a Magyarországon Itália után elsőként megjelent reneszánsz művészet és humanizmus kapcsolatának egyes aspektusaival foglalkozott. Hazánkban a téma mind ez ideig elkerülte a művészettörténészek figyelmét, és így különösen nagy nyereség, hogy azzal a külföldi szakirodalomban oly otthonosan mozgó, az irodalomtörténészek és történészek korszakra vonatkozó munkáit oly kitűnően ismerő szerző foglalkozott.
