Századok – 1992
Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427
a sóvidéki népoktatás története 1848-ig 435 Hasonló eset történt — szerencsére jóval békésebb befejezéssel — 1831-ben Sóváradon.6 0 Az oktató-nevelő munka hatékonyságának egyik központi kérdése a mesterek mobilitása. A reformáció óta makacs szívóssággal továbbélt — még a 19. század elején is — a mester- és papmarasztás szokása. Az egyházi vezetők minden tiltakozása ellenére az egyházközségek ragaszkodtak ehhez a jogukhoz. A sófalviak például a parciális zsinat segítségét kérték a mestermaraszt ás vagy nem marasztás ügyében.62 Az újra nem választott vagy büntetésből más faluba helyezett rektor nem maradt soha állás nélküL Sóvidék elzárt székely faluközösségei még annak is örvendtek, ha tudatlan, hanyag, részeges mesterük továbbra is helyben maradt. Elég volt néhány semmitmondó ígéret, az eklézsia megkövetése ahhoz, hogy a többség a marasztás mellett kardoskodjon. így 1713-ban az évekig szélhámoskodó, sokféle kihágással vádolt Vágási István felsősófalvi mestert — megjobbulásának ígéretével — megtartották tanítói hivatásában.6 3 Még az állás nélkül maradt, „honesta vacantia"-ban élő tanítók is megélhetéshez jutottak. Siklódon 1809-ben Bakó Mihály vacans mester „törvénytelen oskolatartását" helyteleníti a vizitáció, mivel a keze alájáró gyermekek semmit sem tanultak.64 Neveléstörténeti irodalmunk általában fanyalogva vélekedik korszakunk falusi kisiskoláinak tanítóiról. Jogtalanul marasztalja el őket a túl gyakori állásváltoztatásért is. De ne feledjük, hogy a Sóvidék viszonylag népes települései sok esetben még a létminimumot sem tudták biztosítani mestereik számára. Parajdon például a kicsi fizetés miatt harminc esztendeig csak időnként volt tanító. 1629-1848 között 114 sóvidéki tanítóról van tudomásunk: ugyanabban a helységben eltöltött évek száma szerint a következőképpen oszlanak meg: Évek 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 10-20 20-30 40-45 Szem. szÁn%a 40 9 11 5 7 4 4 4 6 3 11 6 4 Tíz tanító dolgozott húsz évnél hosszabb ideig ugyanabban az iskolában. Közülük is kiválik Fábián (Pap) András, aki 45 évig tanított Sóváradon. Bartók Tamás és Miklós István pedig 33 évig volt rektor Parajdon, illetve Sóváradon, míg Péterfí Márton 32 évig oktatta a korondi katolikus felekezeti iskola tanulóit. Bár nagyon sok a panasz a mindenbe belefásult, tunya, dorbézoló tanítók ellen, mégis túlzás lenne mindezt valamennyi tanítóra általánosítani Amikor a tanítóképzés még mindig nem kapott intézményes keretet, amikor az általános felfogás szerint, aki tud olvasni, írni, számolni, az mindezt tanítani is tudja, csupán az oskolamester lelkesedésén, ügyszeretetén múlott a gondjaira bízott falusi kisgyerekek nevelése. A korabeli társadalom is rendkívül alacsony követelményeket támasztott a kisiskolák tanítóival szemben. Ezeknek a tanítók jelentős része meg is felelt A népoktatás valóban meglévő hibáiért, a szinte teljes írástudatlanságért nem egyedül az iskolamesterek a felelősek.
