Századok – 1992
Közlemények - Tófalvi Zoltán: A sóvidéki népoktatás története 1848-ig III–IV/427
434 tófalvi zoltán timoniumot meg írni meg tanult volna. A Visitatio után soha sem tanít, az Eklézsia tagjait meg nem betsüli, Júdásoknak nevezgeti, melyekért helyette egy alkalmatosabb Oskola Tanítót kívánnak."4 8 Sokkal súlyosabb váddal illetik 1802-ben az alsósófalvi Intze Istvánt: „A mikor meg ittasodik a Gyermekekkel rútul bánik, némelyiknek azt mondja, hogy a többit nyúzza meg, másiknak azt parantsolya, hogy a Nadrága szíjját húzza ki, hogy azzal a mást akasszák fel a lábánál fogva."4 9 A kiváló, önfeláldozó tanítók neve ritkán fordul eló a tanfelügyelői jellemzésekben vagy az egyházlátogatási jegyzőkönyvekben. így például a parajdi sóbánya iskolájának tanítóját, Orbán Jánost az inspektor így jellemezte: „Józan, jámbor életű, tudós, szorgalmatos, szóval: a legalkalmatosabb."5 0 1782-ben jegyezték fel Siklódon: „Ludi Magister D. Stephanus Miklósi laudatur."51 Két évvel később így értékelték a siklódi tanító igyekezetét: „Az oskolába talált a Sz. Visitatio Férfi Gjermekeket Harminczat, Leány Gjermekeket négjet; meg próbáltattak a nagjai a Declinatioból, az alább valók az olvasásból, s többi az alább való szépen classis szerint énekeltenek Nagj Samuel nevű tanító Mesternek keze alatt."53 1813-ban pedig a szolokmai tanító jó munkáját méltatták: „Mind a tanító Mester, mind a gyermekek dicsértetnek." Két évvel később: „Tanulnak olvasást, Szent históriát, vallást, számolást, éneklést, feljárások idejéhez és készségekhez képest látszik előmenetelek".5 4 1814-ben Sóváradon „Az Oskola Mester jo censurât producalt feles tanítványaival".55 A vizitációs jegyzőkönyvekből nyomon követhetjük a mester szakmai fejlődését, a faluközösségbe való beépülését is. 1845. december 31-én a Sóváradon tanító Kádár Istvánról még azt jegyezte fel az ellenőrzést végző köri lelkész, hogy a keze alá járó gyermekek közül „a kisebbek betűzést, szótagolást, írást is mutattak, de kettőn kívül gyengén". Alig telt el három hónap, s a köri lelkész szerint máris szembetűnő az előrehaladás: „A Tanító Kádár István uramnak igyekezete látszik, noha tanításbéli gyakorlata még tökéletesbülést igényel, amit remélhetni is."56 A tanító sorsát gyakran megkeserítette a lelkész iránti ellenséges viszony. A „belső személyek" kapcsolata a Sóvidéken az átlagosnál is rosszabb volt. Siklódon az 1718-ban tartott vizitációkor jegyezték fel: „Praedicator és Rector között nagy viszálkodás vagyon, melyben az Ecclesia is nem kicsinbe botránkozott meg, nyilván vagyon penig az is Tiszteletes Praedictator nagyobb oka a veszekedésnek, az Ecclésia ezt látván mégis edgyeztette már edszer ó Kegyelmeket, mégis fen vagyon a veszekedés közöttük."57 1703-ban a sóváradiak azért panaszkodtak Kovásznai Kelemen lelkész ellen, mert „sokszor a mesterrel visszaél, virrog, miért, nem tudjuk, maga tudja."5 8 Az 1724. március 15-i részleges zsinaton „Szathmári Ferenc Senior vádolja Stephanus Orsik, alias Solymosi siklódi Rectort, hogy mikor a püspökhöz intézett levelet Marus Székig Madarasig kellett expediálnia, elindulván megrészegedett engem az expeditiojért rútul diffamált, sőt éktelenül káromkodott is, teremtettével, attával."59 Rendkívül károsan hatottak a falu és mestere viszonyára, a tanítás színvonalára a tanítót ért tettleges bántalmazások. 1736-ban Pál deák korondi tanító verekedésért perelt Szász Istvánnal és testvérével, Szász Ferenccel. Az ítélet alapján a tettesek vagyonát felbecsülték, lefoglalták és 230 forint kárpótlás fizetésére kötelezték őket.6 0
