Századok – 1992

Tanulmányok - Puskás Julianna: Zsidó haszonbérlők a magyarországi mezőgazdaság fejlődési folyamatában (Az 1850-es évektől 1935-ig) I/35

Puskás Julianna ZSIDÓ HASZONBÉRLŐK A MAGYARORSZÁGI MEZŐGAZDASÁG FEJLŐDÉSÉNEK FOLYAMATÁBAN (Az 1850-es évektől 1935-ig) Még alig tisztázott a magyar zsidók történetének egyik legizgatóbb kérdése: az, hogy az oly szembeszökően gyors társadalmi mobilitásukban, integrálódásukban mennyiben és hogyan játszott közre a társadalmi és természeti környezet? Ε kérdéshez szeretnék a földhaszonbérletek történetének az áttekintésével és ebben a zsidók szerepének bemutatásával adalékokat és néhány szempontot felvetni. A magyarországi mezőgazdaságban a zsidók tevékenységét — akár mint tulajdonosok, akár mint bérlők gazdálkodtak — csak akkor értékelhetjük helyesen, ha egy olyan modell keretében vizsgáljuk, amely a modernizációban hangsúlyozza a régi és az új keveredését és kölcsönhatásait. Ebben a modellben nagy figyelmet kapnak a „hagyományosnak" azok az aspektusai, amelyek mint ösztönző illetve korlátozó tényezők szerepet játszottak a modernizáció folyamatában. A történeti áttekintésben nem mellőzhetem legalább érintését annak a kérdésnek, hogy a feudális árutermelés magyarországi sajátosságai hogyan készítették elő a zsidó haszonbérlők szerepét a tőkés mezőgazdaságban? Ismeretes, hogy Magyarországon a 18. század második felétől az árutermelés növekedésében érdekelt magyar nemesek a jövedelmező majorsági gazdaságok kialakítására törekedtek. Az értékesítés problémáival küszködve, nyersterményeik piacra kerülésének megszervezése érdekében pártfogolták birtokaikon a kereskedelembenjártas zsidók letelepedését. A feudális árutermelés növekedésének törekvései tehát ösztönző faktorai lettek zsidók tömegesebb bevándorlásának is. A 19. század első évtizedeitől az érdekközösség szálait tovább az egyre inkább feszülő ellentmondások a növekvő pénzszükségletek és korlátolt pénzjövedelmek között. Az anyagilag megszorult birtokosoknak terményeikre előleget zsidó kereskedők adtak. Egyre inkább fordulhattak hozzájuk különböző kölcsönök és hitelek szerzése céljából is. Mindezek bővítették az együttműködést a gazdálkodás egyéb területein is. Földesurak kezdtek zsidó ispánokat, gazdatiszteket alkalmazni,. Az ún. „regálék" a kisebb királyi haszonvételek, pl. korcsmák, mészárszékek bérbevevésére zsidók vállalkoztak. A regálé-bérleményekhez esetenként földterület is tartozott, s ezek a korai típusai zsidók földhaszonbérletének. A jogi korlátokat, amelyek a zsidókat a földhasználatból és földbirtoklásból Magyarországon kizárták, fokozatosan bontották le a 18. század végétől. Első lépésként 1783-ban II. József rendelete engedélyezte számukra birtokok bérlését. 1818— ban I. Ferenc ismét megtiltotta, hogy nemesi birtokokat zálogba, vagy haszonbérbe