Századok – 1992
Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3
32 GÁL ÉVA számunkra a kereskedelem, mert a külföldi hitel nagyon fontos volt számunkra; most nagy költséggel Bécsbe kell menniök az áruért (MOL, Ε 15, 1772. okt. V. 22.). Mindezek a szórványos források is alátámasztják, hogy a legnagyobb tőkeerejű óbudai zsidó kereskedők folyamatosan foglalkoztak távolsági kereskedelemmel, s jövedelmük oroszlánrésze nyilván ebből származott. 50 Éppen 1770-ben panaszolta be Moyses Österreicher hitközségbeli ellenfeleit (Koppelt, Boscowitzot és társaikat), hogy meghiúsították egy 10000 mérő gabona szállításáról már majdnem megkötött üzletét, amelyen 1500 forint haszna lett volna (. Ε 41, 1772 - 84). Ez az irat arra vall, hogy bármilyen részletesen igyekezett is a szóban forgó 1770-es összeírás megállapítani, mivel foglalkoznak a zsidó kereskedők, a felsorolások nem lehetnek teljesek. 51 Első magyar zsidó évkönyv és naptár. Pest, 1848. 128-128. 52 Budapest története, III. 344. 53 1730-ban Bercsényi Zsuzsanna Pest vármegyéhez írt levelében támogatta az óbudai és a zsámbéki zsidók kérelmét adóterheik csökkentésére, s azt írta róluk, hogy terheik meghaladják szűkös forrásaikat, ezért nyomorúságos helyzetbe kerültek (PmL IV. l-g/3, 1730, 143). 1768-ban a Magyar Kamara — mint Óbuda földesura — közbelépett öt óbudai zsidó kereskedő érdekében, akiktől — midőn a debreceni vásárról hazafelé tartottak — a Heves megyei alispán Szolnoknál vámot követelt, és elkobozta náluk lévő értékeiket (MOL, Ε 41, 1768-66). Ugyancsak megvédte a Kamara az óbudai zsidó kereskedők érdekeit több olyan esetben, amikor pesti vagy budai görög kereskedők kértek itt engedélyt boltnyitásra; a szerződések értelmében ugyanis Óbudán csak a helybeli zsidók tarthattak boltot (MOL Ε 41, 1767 - 11; Ε 175, 25. csomó, szám nélkül). A földesúri „Schutzjuden" megvédése természetesen elsősorban a nagybirtokosok jövedelmének és jogainak védelmében történt. 54 MOL, Ε 15, 1772. okt. V. 22.; Ε 328. Protocollum, 292. JEWS ON THE ÓBUDA ESTATE IN THE 18TH CENTURY by Gál Éva >i Summary From the early 18th century a great number of settlers came to the scarcely populated central part of Hungary just liberated from under Ottoman rule, with a lot of Jews among them. Most free royal cities of Hungary prohibited their settlement within their walls as early as the 16th and 17th centuries, so most of them lived on large estates, under the protection of the landlords. Pest, one of the two free royal cities in the center of the formerly occupied territories (the other being Buda that soon resumed the role of the capital) also shut them out completely, while Buda strictly limited their number from the very begin- . ning, and in 1746 it expelled all Jews living in the city. The most outstanding large estate around Buda was that of the counts Zichy called first the Estate of Zsámbék, then the Estate of Óbuda after its changing center. Count Zichy Péter, who was always in need of money, allowed the Jews to settle down on his estate as early as the early 18th century, and his successors also promoted their settlement. The Zsámbék Jews are first mentioned in 1702, while the Óbuda ones in the 1710's. From the 1720's they were as many as to form a village community. In the second half of the 1720's there were 40 to 50 Jewish families living in these two country-towns on the estate. From the 1730's onwards, when Óbuda became the center of the estate, the number of the Jews there grew rapidly; from 1727 to 1767 it became threefold, then in the next two decades it increased threefold again. At ôbuda 109 Jewish families were registered in 1769, 208 in 1770, and 285 in 1785 with and increase in the members of the families from about 550 to 1650 in the meantime. At the same time, the increase of the Zsámbék community was merely around 60 per cent and the whole community amounted to less than 300 persons in 1785. The rapid growth of the Óbuda estate and its Jewish population can be attributed to its location. The proximity of Buda and Pest with their booming economy and society made it possible for the Óbuda Jews to join the commercial life of the two cities and visit the weekly markets as well as the fairs. Besides, Óbuda is located on the Danube and had a lively port at that time. The household of the landlord, as well as the demands of the growing population of the estate also contributed to the growing demand for commercial and industrial goods. All this offered the essential conditions of life for the Jews who made their living perimarily of commerce. Some of them were large-scale long-distance merchants and bought textile form Western
