Századok – 1992

Történeti irodalom - Triumph in Adversity. Studies in Hungarian Civilization in Honor of Profesor Ferenc Somogyi on the Occasion of his Eightieth Birthday (Ism.: Niederhauser Emil) II/310

310 történeti irodalom lant megközelítéseiben. Vagyis, ha úgy tetszik, e téren nincsen nála „fejlődés". Ennek magyarázata nyilván az, hogy egyszerre volt rugalmasabb, a dogmáktól mentesebb is, s ugyanakkor következetesebb is. Ho­worth szerint „20. századi szocialista, marxista", és ezért nem kellett periódusonként megváltoznia, „irány­zékot állítania". így ö következetes köztársasági volt, s amikor bekövetkezett a „Boulanger válság", akkor nem tévesztette meg a szociális és neonacionalista demagógia (mint sok blanquistát, de Lafargue-ot is) és ezért nem csapódott a liberális nagyburzsoázia oldalára sem. Független és kritikus tudott maradni ekkor ugyanúgy, mint a Dreyfus-válság idején is. Ez is magyarázza egykori súlyát, és hogy miért értette meg magát legjobban az 1905 utáni Jaurèszel, mind az országos és nemzetközi politikai kérdésekben, mind a szocialista és szélesebb munkásegység szorgalmazásában. Hiszen Vaillant már Jaurès igazi színrelépése előtt, már az 1880-as években is ezt hirdette, s pámzamosan karolt fel minden új munkásszervezetet, irányzatot, méltányolva és megértve a szakszervezetek, s emellett éppen a bourse-ok és a közigazgatás jelentőségét (amit napjaink francia szocialista mozgalma egy évszázad múltán is újra felkarol.) Vagyis, mint Howorth írja: Vaillant pluralista szocialista volt. Mindezek után a szerző természetesen felteszi a kérdést: - ha így igaz, akkor mi lehet a magyará­zata, hogy Vaillant alakja ennyire megfakulhatott és már életben is a második helyre szorult. Howorth az okot elsősorban abban látja, hogy Vaillant nem volt sem oly kitűnő szónok, sem olyan nagyszerű publi­cista, finom tollú stiliszta, mint a nála majd húsz évvel fiatalabb Jaurès. A Vaillant-életmű hihetetlenül gazdag. Ezt bizonyítja, hogy Dommanget „megkésett" bibliográfiája után mintegy huszonöt évvel később újabb, nemcsak igényes, hanem sok szempontból új látásmódú élet­rajz jelenhetett meg róla. S ugyanakkor hozzáfűzhetjük: a két életrajz után is vannak periódusok, témák és forrásanyagok, amelyeket sem Dommanget, sem Howorth nem érinthetett még. Howorth részben kronológikus, részben tematikus feldolgozásban érinti ugyan pl. azt a kérdést, hogy a 19. sz.-i Vaillant mennyiben vette észre a 20. sz. megváltozott jelenségeit (beleértve az impreializmus gazdasági és politikai változásait), de ezt már nem elemzi olyan részletességgel, mint az 1905 előtti periódusokat és problémákat. S jóllehet éppen ő jelentősen sok újat tárt fel Vaillant nemzetközi kapcsolatairól e téren is még számos olyan forrásanyag van, amelyet nem hasznosított. Nemcsak azok, amelyekre ő is utalt, de nem tudott felhasználni (a moszkvai Vaillant-Lavrov. Vaillant-Lafargue, Vaillant-Charles Longuet levelezés amely kiegészíthető a Vaillant-W.Liebknecht, Vaillant-Engels, Vaillant-Plehanov levelekkel is), hanem persze Vaillant-nak voltak kapcsolatai a skandinávokkal, osztrákokkal - és még a magyarokkal is, így Szabó Ervinnel. Frankel Leó halálakor pedig Vaillant-VAndler levélváltásra került sor. Vagyis a horizont még tovább szélesíthető. Ez áll a kötet utolsó tematikus fejezetére is, amely azt elemzi, hogy Vaillant miként küzdött egész életében a háború és militarizmus ellen, hogy azután élete utolsó pillanataiban honvédővé legyen. Ezt a fejezetet is többféle anyaggal, és több háborús válság idejére vonatkozó további Vaillant-elemzésekkel lehetne kiegészíteni. Mint ahogy az sem volt érdektelen, hogy Vaillant halálakor miként búcsúztatta őt a francia és a nemzetközi szocialista sajtó (áramlatonként). A kötetet igen jól használható apparátus egészíti ki: gazdag bibliográfiai, annotált névmutató, sajtó és tárgymutató. Jemnitz János TRIUMPH IN ADVERSITY. STUDIES IN HUNGARIAN CIVILIZATION IN HO­NOR OF PROFESSOR FERENC SOMOGYI ON THE OCCASION OF HIS EIGHTIETH BIRTHDAY Ed. by Steven Béla Várdy and Ágnes Huszár. New York, 1988, Columbia University Press, XB. 616 1. (East European Monographs 253.) DIADAL HÁTRÁNYOS HELYZETBEN. MAGYAR MŰVELŐ­DÉSTÖRTÉNETI TANULMÁNYOK SOMOGYI FERENC PROFESSZOR TISZTELETÉRE, 80. SZÜLETÉSNAPJÁN Úgy látszik, Amerikában sem könnyű a pontos időre történő megjelenés, hiszen, mint a szerkesztők előszavukban közlik, a könyvnek voltaképpen 1986-ra kellett volna megjelennie, valójában majdnem 1989 lett belőle. A szerzők közül is jónéhányan időközben elhunytak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom