Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

292 standéi sky éva Spontán antiszemita megmozdulások A demokrácia gyermekbetegségei leginkább talán a spontán antiszemita megmozdulásokban mutathatók ki. A háború következményei, a gazdasági nehézségek miatt gyenge volt a társadalom immunrendszere: egyes vidékeken a tömegek fogékonnyá váltak a fasisztoid fertőzések iránt. A spontán antiszemitizmus egyik sajátos magyarországi formája volt a munkás környezetben kirobbanó, fosztogatásban, bántalmazásban is megnyilvánuló zsidóellenesség. Másik válfaja a vérvád-mesével összekapcsolódó falusi antiszemitizmus volt, amely Kunmadarason pogrommá is fajult. Az antiszemita munkásmegmozdulásra legjellegzetesebb példa Ózd, ahol 1946 februárjában egy álmerénylet kapcsán a felheccelt munkások a helyi zsidó lakosság ellen fordultak. Révai József, a kommunista párt egyik vezetője és legfőbb ideológusa nagygyűlést szeretett volna tartani Ózdon, ahol mindkét munkáspártnak jelentős volt a befolyása. A tervezett rendezvény elmaradt, mivel a feldühödött tömeg a helyi kommunista vezetést tette felelőssé egy szélsőségesen radikális kommunista frakció vezetőjét ért állítólagos támadásért. Az a hír terjedt el, hogy az illetőt éjszaka homokzsákkal leütötték. A megtámadott, akin külső sérelmi nyomok nem voltak, a támadásról ellentmondásosan nyilatkozott. Az álmerénylet „áldozata" rövid ideig tagja volt a nyilaspártnak, 1945 után pedig az egyik legnépszerűbb kommunista lett az ózdi vasgyárban. Politikai képzettsége is volt: pártiskolát végzett Debrecenben. Az állítólagos támadók felelősségre vonását követelők először véresre verték azt a zsidó rendőrnyomozót, aki a zsidózni kezdő tömeg lecsillapítására a levegőbe lőtt. A tömeg ezután Ózd egyik negyedében zsidók boltjait, lakásait törte fel, végül a rablott holmikkal visszavonult az üzembe. Az eseményekről három kommunista értékelés maradt fenn. Az egyik szerzője Révai József, a másiké Tömpe András, a belügyminisztérium vidéki politikai osztályának a vezetője, a harmadiké egy helyi pártfunkcionárius. Az események leírása mindhármójuknál egybecseng, értékelésük azonban eltérő. A helyi viszonyokat ismerő ózdi párttitkár az előzményekről is beszámolt. „Nagyarányú az antiszemita agitáció is — írja —, a megtörtént internálásokkal kapcsolatban úton-útfélen beszélik, hogy az internálások (a nyilas munkások internálása -S.É.) zsidó befolyásra történtek."1

6 A kommunista frakcióról a párttitkár így ír: „Céljuk: Ózdon megjavítani a közerkölcsöt. Megszüntetni a korrupciót. Kidobálni a pozíciókból a megalkuvó embereket. Eltávolítani a gyár és az üzemek éléről a munkásnyúzó vezetőket. Leleplezni a felszabadulás óta elkövetett panamákat." Vezetőjük különösen szélsőséges, nem riadnak vissza a terrortól sem. Tömpe András szerint: „Tagságunk, funkcionáriusaink jelentős része politikailag nem érti a frakció romboló szerepének jelentőségét, azonkívül a mi ózdi tagságunk szemében nem jelent semmi különösebb bűnt az, ha valaki antiszemita, vagy egyszerű nyilas párttag volt. Az antiszemitizmus elleni ideológiai harcban nem lehet a párttagság széles tömegére támaszkodni." A frakció vezetője antiszemita, „zavaros, istenhívő, ultralink", proletárdiktatúrára áhítozik, „Központi