Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 291 tüntetésen elszabadultak az indulatok, antiszemita kijelentések hangzottak el, a tüntetők zsidókat, kommunistákat és papokat is bántalmaztak. A megvert 15 áldozat közül csak négy volt köztisztviselő. Ugyanakkor néhány zsidó is a tömegindulatok kárvallottja lett. Több kommunistát is megvertek. Bántalmaztak két papot. Az egyik pap vallomása szerint a tömeg azt ordította: „Miért nem hozzátok már a zsidókat?"1 0 Friedmann Ignác aranyműves, aki konyhavezetőként dolgozott s az MKP tagja volt, hazafelé menet találkozott a tüntetőkkel: „először arcul ütöttek, majd többen botokkal támadtak rám és összevissza vertek. Hiába kérdeztem, miért bántanak, választ nem kaptam... Az elmúlt rezsimnek, mint zsidó, üldözöttje voltam, munkaszolgálatos voltam."11 A július végi, augusztus eleji miskolci eseményeknek a városban és környékén spontán antiszemitizmusról tanúskodó előzményei voltak. Leggyakrabban a két munkáspárt egymás elleni akcióit kísérték antiszemita, szovjetellenes megnyilvánulások. Az északi iparvidéken Rákosi Mátyás nem volt igazán népszerű. Az 1946 júliusi diósgyőri nagygyűlésre, amelyen ő volt a szónok, feltűnően kevesen mentek el. Pár nappal a gyűlés előtt a következő jelszavakat lehetett a gyárban olvasni, hallani: „Jön Rákosi, a zsidók királya", „Jön Rákosi, a bátyus zsidó" „Jön Rákosi, aki eladta az országot az oroszoknak".1 2 Mindezekre azért érdemes felfigyelni, mivel a diósgyőri antiszemita és szovjetellenes hangulatkeltés csupán pár nappal előzte meg a miskolci véres eseményeket, amelyeknek három halálos áldozata volt, valamennyi zsidó. Az előzmények: pártjuk központjának felhívására a miskolci kommunisták „népítéletet" szerveztek a feketézők ellen az új pénz, a forint védelmében. Két kereskedőt kiszolgáltattak a felszított népharagnak.1 3 Az internálótáborba kísért két kereskedőt, akik a kommunista igénylőknek az előírtnál drágábban adták a lisztet, a diósgyőri gyárból indult felheccelt munkások megölték. Ugyanez lett a sorsa a tetteseket felelősségre vonó kommunista rendőrnyomozónak is. Miért éppen zsidó kereskedőkre esett a miksolci „népítéletet" szervezők választása? Döntésükben szerepe lehetett az MKP-n belüli antiszemitizmusnak, a zsidó tőkések, kapitalisták elleni propagandának. Lélektani okot is feltételezhetünk. A kommunistákat nemegyszer érte az a vád, hogy mivel sok közöttük a zsidó, valamiféle faji szolidaritásból nem lépnek fel határozottan a zsidó üzérkedők, feketézők ellen. A kommunisták, mindenekelőtt a zsidó származásúak, görcsösen igyekeztek ennek alaptalanságát bebizonyítani. Egy nyugat-dunántúli megye kommunista vezetője a következőket mondja egy központi vezetőségi ülésen: ,Amikor a reakció támad bennünket, a burzsoázia minden esetben kihasználja az antiszemita kérdést... Mindenütt ránk fogják, hogy zsidópárt vagyunk, hogy védelmezzük a zsidó feketézőket. Ilyen hangulatot akarnak kelteni és ha így megy tovább, akkor pogromhangulat lesz belőle."1 4 A fentebbi ülésen az Alföld keleti részéből érkező megyei MKP titkár is beszélt a zsidóellenességről. Kijelentette: megyéjében az antiszemitizmus a fehérterror legnagyobb dühöngése idején nem volt olyan erős, mint ma. Az elkeseredett munkástömegek elégedeüenségét a zsidók felé fordítják nem beszélnek azokról a zsíros parasztokról, akik ugyancsak feketéznek.1 5
