Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

290 standéi sky éva „amíg 1945 előtt a zsidót ütve a polgárt találták, addig 1945 után a polgár a cél és a zsidó a találat."8 A háborút közvetlenül követő években a legdurvább zsidóellenes megmozdulások 1946-ban voltak. Ez év antiszemita tömegmegnyilvánulásai két csoportra oszthatók aszerint, hogy előidézésükben volt-e szerepük a politikai célú propagandaakcióknak, avagy az antiszemita indulatok spontán, külső politikai befolyásolás nélkül törtek felszínre. A szervezetlen zsidóellenes megmozdulások sem függeüeníthetők teljesen a pártharcoktól. Kirobbanásukban azonban jóval nagyobb szerepük volt az elesett, elbutított munkás- és paraszttömegek zabolátlan indulatainak, mintsem egy „felülről" szervezett akciónak, vagy félreérthető központi pártutasításnak. Durvaságban, kegyetlenségben nem volt különbség a szervezett és a spontán megmozdulások között. Fosztogatás, lincselés, emberölés előfordult mindkét esetben. A spontán akciók azonban eleve a zsidók ellen irányultak, míg a politikai célból szervezett tömegakciók átcsaptak zsidóellenes megmozdulásokba. Ez utóbbiak közé tartoztak a közigazgatás megtisztítását, vagyis a „reakciós" régi közigazgatási szakemberek leváltását sürgető tüntetések, valamint a feketézők, spekulánsok megbélyegzését célzó demonstrációk. A kommunista sajtó ezeket a szervezett megmozdulásokat népítéletnek nevezte. Valójában politikai célzatú propagandakampányok voltak, amelyek egyúttal lehetőséget adtak a tömegeknek antiszemita indulataik kiélésére is. „Népítélet"-bői antiszemita tömegmegmozdulás A zsidók üldözésébe átcsapó szervezett tömegakciók közül legismertebb a miskolci „népítélet", amelynek halálos áldozatai is voltak. Kevésbé ismert a békéscsabai — zsidóellenessé is váló — tüntetés, amelyre hónapokkal korábban, 1946 márciusában került sor. A Békéscsabán történtek jól illusztrálják a kommunisták által szervezett „népítéletek" mechanizmusát. A békéscsabai demonstrációnak a „reakciós" köztisztviselők eltávolítása volt a célja. A rendezők a következő címmel küldték el jelentésüket az MKP központjába: „Békéscsabai népmegmozdulás a reakció ellen." Ebből megtudható, hogy a „munkások és a munkanélküliek" demonstrációját a rendőrséggel együttműködve szervezték: „a nyomozók figyelték a tömegben a fasisztákat, nyilasokat, nehogy provokáció történjék." A tömeg a következő transzparensekkel vonult fel: „Ki a reakciós tisztviselőkkel a közigazgatásból, követeljük a kormány programjának azonnali végrehajtását." A jelentésíró szerint „a feketézők és a szabotáló gyárosok" ellen is tüntettek. A szervezők pódiumot állítottak fel a szónokoknak és a megbélyegzendő „reakciósoknak". Egy csoportjuk petíciót nyújtott át a polgármesternek, amelyben követelték a „reakciós tisztviselők" azonnali elbocsátását. „Körülbelül 80-100 fő benyomult a városházára, ahol megverték és kirúgtak" 7 városi tisztviselőt. A tömeg ezután a Kisgazdapárt helyi székháza elé vonult, s a párt „jobboldali tagjainak" kizárását követelte. A tüntetők meg akarták rohamozni az épületet, de ezt a rendőrség megakadályozta. „A Kisgazdapárt átiratban biztosította a dolgozókat, hogy teljesíti követeléseiket."9 A helyi politikai rendőrség némileg másként írja le az eseményeket: a