Századok – 1992
Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284
antiszemita megmozdulások a koalíciós időszakban 289 tudtuk sikeresen megvívni, mert a mi sorainkban vannak a nyilasok, hanem azért sem, mert az ellentábor ellenünk a reakció elleni küzdelemben is felhasználja azt a tényt, hogy a volt nyilasokat nálunk látja. Emellett éppen az MKP tagok sorából kerülnek ki mindenütt azok, akik minden gátlás nélkül mernek ma is zsidózni, mert maguk mögött érzik a minden bajtól őket megóvó pártot, hiszen nem lehet fasiszta talán az, aki a MKP tagja!?... Mindezek pedig azoknak a kisnyilas köröknek a kedvéért történtek, akiknek a szavazataira vártunk, de melyeket nem kaptunk meg... felkérem Elvtársamat, nyilatkozzék abban az irányban, hogy az MKP beszünteti-e végre az antiszemitáskodást? ...mi: kommunista zsidók eddig nagy figyelemmel és összeszorított fogakkal tűrtük ezt az antiszemitizmust, amiről talán a központban nem is tudtak, de nem vagyunk hajlandók tovább tűrni ezt, mert még egy Auschwitz ellen életünk árán is küzdeni fogunk. Szüntesse meg tehát Elvtársam országos visszhangot verő kinyilatkoztatással a közvéleményben gyökeret vert hitet, hogy az MKP antiszemita párt... Nincs zsidókérdés demokráciában és aki mégis csinál, annak keményen odaütünk."7 Rákosi Mátyás láttamozta a levelet és utasította a káderosztályt, nézzenek utána, ki az a Kunovitz Imre. A levelet Rajk László, Révai József és Farkas Mihály is elolvasta. Annak azonban nincs nyoma, hogy a levélíró javaslatait megfontolták volna. Kísérlet az antiszemita megmozdulások rendszerezésére A pártok és az antiszemitizmus viszonyát vizsgálva ellentmondásoktól sem mentes keresztkapcsolatokra lelhetünk. A két munkáspárt egyetértett például a zsidóellenesség elvi megítélésében, az antiszemita jelenségeket azonban a szociáldemokraták jóval veszélyesebbnek ítélték a kommunistáknál. Az SZDP nehezményezte, hogy az MKP védelmébe vette azt a Parasztpártot, amelynek a kommunistákkal rokonszenvező két vezetője (Darvas józsef és Veres Péter) antiszemita kijelentéseket tett. A szociáldemokraták csapdába kerültek. A demokráciáról vallott felfogásuk elvben a Kisgazdapárthoz közelíthette volna őket, a gyakorlatban azonban éppen ezt a pártot tekintették legfőbb ellenfelüknek. Az MKP-t és az SZDP-t egymáshoz kapcsolta a munkásosztály történelmi hivatását valló, az ellentétes érdekű társadalmi osztályok egymás elleni harcán alapuló ideológiájuk. Ezekhez az alapelvekhez képest sok szociáldemokrata számára mellékesnek tűntek a kommunista párt nem ritka antidemokratikus intézkedései, nacionalista ízű megnyilvánulásai, az antiszemitizmust szító kampányfogásai. A kommunista párt és a Parasztpárt a polgárellenességben, a polgári demokrácia intézményeinek lebecsülésében, a plebejus antikapitalizmusban volt rokon. Az MKP úgy vélte, hogy a Parasztpárton keresztül nyerheti majd meg a falut. Ezért a parasztpárti ideológia összetevői közül pozitívumként kiemelte a polgárellenességet, a faji megkülönböztetést pedig igyekezett bocsánatos bűnnek feltüntetni, bár valójában ellenszenvesnek és elítélendőnek tartotta. A kommunisták — számos parasztpárti politikushoz hasonlóan — csak pejoratív értelemben használták a polgár szót, s homályosan, félreérthetően fogalmazva nem egyszer azonosíthatóvá tették a polgárt a zsidóval, azt a hamis állítást sugallva, hogy valamennyi zsidó népnyúzó tőkés. Varga László találó megállapítása szerint:
