Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

288 standéi sky éva Irigykedtek, ha a zsidók a Joint-tól, az amerikai zsidó segélyszervezettói pénzt vagy csomagot kaptak: úgy vélték, az б nyomorúságuk visszhangtalan maradt. Az egyik megyei titkár a már említett központi vezetőségi ülésen beszámolt arról, hogy visszatetszést keltett a párton belül is annak a kommunistának az erőszakos modora, aki saját erejéből igyekezett visszaszerezni elvett javait. Ennek oka, hogy szerinte intézményesen nincs „szabályozva a visszatért zsidók tulajdonainak a viszszaadása". A rendőrségre bekerült zsidók többsége a kommunista párt tagja volt. Levelek tanúskodnak arról, hogy a zsidó rendőrök közül többen — főleg vidéken — nem érezték jól magukat új munkakörükben, közvetlen munkatársaik ellenségességére, bizalmatlanságára, antiszemitizmusára panaszkodtak. Az antiszemitizmus növekedésére főként vidéken élő zsidó származású kommunista párttagok hívták fel az MKP vezetőinek figyelmét. Egy Pécsett élő kommunista veterán a pártközpontnak írt levelében a helyei (nem zsidó) kommunista szakszervezeti vezető beszédéből idézte a következőket: ,A zsidók helyet követelnek az országban és pártunkban is, mert azt állítják, sokat szenvedtek. Ez azonban nem igaz."5 Előfordult az is, hogy zsidó utal arra, hogy bizonyos esetekben a zsidóellenesség nem alaptalan. A fentebb városról egy újságíró így írt Rákosi Mátyásnak: „Sváb itt mindenki, itt még a zsidók is reakciósok ...gyűlölik a kommunistákat, de a kommunisták is marják egymást, meggyűlöltetik a pártot... Egy bértollnok a kommunista lapot egy tömény antiszemita városban kizárólag zsidó kompenzálásra használta fel. (Városi, megyei) pártunk tagjainak fele ugyanis antiszemita." Az MKP központjából kiküldött vizsgálóbizottság jelentésében így ír: ,A városban elég nagy az antiszemitizmus és ez behúzódik kissé a vezetők közé."6 A párton belüli antiszemitizmussal és a leküzdésére teendő lépésekkel az MKP vezetése nem foglalkozott, annak ellenére, hogy értekezleteken, jelentésekben és a párt vezetőihez írott levelében többen felhívták a figyelmet a kór terjedésére. Kunovitz Imre hevesi kommunista az 1945-ös országos választások után levélben fejtette ki véleményét Rákosi Mátyásnak. Szerinte a párt „ helytelen politikai vonalvezetése" is oka annak, hogy a kommunisták a választásokon a vártnál kevesebb szavazatot kaptak. Elsősorban azt nehezményezte, hogy az MKP nem harcolt kellő eréllyel az antiszemitizmus ellen, sőt a zsidókérdést oly módon vetette fel, hogy azzal „a fasiszta maradványoknak és reakciós elemeknek" kedvezett. ,Az MKP volt az első — fejti ki a levélíró —, amely — mint elöljáró és irányító párt — megbocsátást hirdetett az ún. kisnyilasoknak, ami azután oda vezetett, hogy az igazoló bizottságok az ilyen ún. kisnyilasokat leigazolták, a népbíróságok pedig egyre másra hozták felmentő ítéleteiket. A fasizmus pedig Magyarországon nem jelentett mást, mint határtalan zsidógyűlöletet, vagyonfosztást, rablást, gyilkolást, amit mind a magyar zsidókon hajtottak végre. Amikor tehát az MKP a kisnyilasokat a soraiba fogadta, lovat adott a reakció alá, mert rámutathattak az ellentáborban arra, hogy újságban, plakáton, rádióban és szónoklatokban állandóan a reakció és fasizmus elleni harcot hirdetjük, a fasiszták pedig éppen a mi sorainkban találhatók fel. így vált nevetségessé az a jelszó, ami a magyar demokrácia igazi megvalósítását lett volná hivatva szolgálni: „harc a reakció ellen". Ezt a harcot pedig nemcsak azért nem