Századok – 1992

Közlemények - Standeisky Éva: Antiszemita megmozdulások Magyarországon a koalíciós időszakban II/284

Standeisky Éva ANTISZEMITA MEGMOZDULÁSOK MAGYARORSZÁGON A KOALÍCIÓS IDŐSZAKBAN „Az antiszemita állandóan heves vágyódást érez a krizises időszak után, amelyben egyszerre megint felüti a fejét a primitiv közösség és eléri az összeolvasztó hőfokot. Leghőbb óhaja a személyét beléolvasztani a tömegbe, hogy magával ragadhassa a kollektív vihar." (I.P. Sartre: Vádirat az antiszemitizmus ellen) Az antiszemitizmus Magyarországon a zsidóüldözések szörnyűségei után sem szorult háttérbe. A két világháború közötti intézményes zsidóellenesség megszűnt ugyan, új jelenségként megjelent viszont 1945 után a tomboló, nagyobb embercsoportokat megmozgató spontán antiszemitizmus. Vidéken nem egy helyen felbukkant a vérvád-mese, zsidók boltjait fosztották ki, zsidókat ütlegeltek, sőt, Kunmadarason pogrom tört ki: ketten meghaltak, sokan súlyos sérüléseket szenvedtek. 1946 augusztusában a miskolci „népítélet" áldozatai is zsidók voltak. Az antiszemitizmus 1946-ban tömegmegmozdulásokban manifesztálódott. Az új hatalmi rendszer és az antiszemitizmus A második világháború befejeződése után Kelet-Európában, így Magyarországon is felsejlettek egy szabad, demokratikus társadalom körvonalai. A háború utáni Európa baloldali ábrándokat dédelgetett. Tömegek vettek részt a közéletben. Egyrészt ugrásszerűen megnövekedett az aktívan politizálók száma, másrészt tömegmegmozdulások is formálták a politika arculatát. Ebből pozitív és negatív jelenségek egyaránt következnek. A demokrácia „réme" leginkább a zabolázatlan tömegindulatokban mutatkozott meg. „A tömeg állat, nem ember" - mondotta az egyik kommunista főispán.1 Magyarországon az elbutított, a létminimum határán tengődő falusi és városi szegénység nem volt érett a demokrácia gyakorlására. Ezért volt különleges felelőssége annak a pártnak, amely a tömegindulatokat politikai céljai szolgálatába kívánta állí-