Századok – 1992

Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259

274 csóppüs istván létén dolgozó olyan cselédek között, akik háromnál több 12 éven aluli gyermekkel — legyen az törvényes vagy természetes — közös háztartásban élnek.7 9 Komárom-Esztergom vármegye k.e.e. törvényhatósági bizottsága a többi vár­megyétől és más szervektől beérkezett javaslat, valamint bírálat figyelembevételével elképzelését végső formába öntötte, majd „Véghatározat" címen 1938. december 19-én közzétette.8 0 A Véghatározat kimondta: „Segélyben részesüljenek az összes családos mező­gazdasági munkavállalók olyképpen, hogy minden gyermek után és havonta 1 kg cukrot vehetnek a kincstári haszonrészesedéstől mentes, tehát kedvezményes áron." Az állam ugyanakkor indítson kedvezményes ruha- és csizma (bakancs) akciót is. A családi munkabér megvalósítása érdekében javasolták, hogy a szegődményes munkáscsaládok közvetlenül a munkaadójuktól a szerződés szerinti illetmény fenn­tartása mellett havonta 1 kg, egy évben tehát összesen 12 kg cukrot kapjanak termé­szetben, díjtalanul. Családi segélyben pedig „részesüljenek azon családos mezőgaz­dasági munkavállalók, akiknek legalább három vagy ennél több 12 éven aluli gyer­meke van". A szegődményesek a szerződésben biztosított kommención felül a har­madik és az azt követő minden egyes gyermek után — szintén 12 éves korig — évi 1 q rozsot és napi fél liter édestejet kapjanak. A gazdasági munkásoknak (napszá­mosok, szakmányosok) — ugyancsak minden harmadik gyermektől — személyenként a napszámbér 5%-át készpénzben, a részkeresetnek szintén 5%-át természetben kell adni. A munkaadó által így kifizetett akár készpénzbeni, akár természetbeni családi pótlék értékét „kellő helyhatósági igazolás után a családi bérkiegyenlítő alap" térí­tené meg. Az alaphoz minden idegen munkaerőt alkalmazó gazdaság (tulajdonos vagy bérlő) „a föld kataszteri tiszta jövedelme után kivetett öszeggel" járulna hozzá. Az alapot azonban anyagi támogatásban részesítené az állam, az autonómiák, vár­megyék, a törvényhatóságok, megyei városok és politikai közösségek is, „mint erköl­csi testületek". Amennyiben a családi pótlék finanszírozásához ez úton befolyt pénz­összeg nem lenne elegendő, akkor „a szükségletek kielégítésére esetleg más termelői ágak is" bakpcsolódnának. A kifizetéssel járó adminisztrációs költségek megtakarí­tása érdekében az ügyintézés az Országos Mezőgazdasági Biztosító Intézet végezné. A sokgyermekes mezőgazdasági munkások anyagi támogatásának kérdése a Komárom-Esztergom k.e.e. vármegye javaslatát követő véghatározattal nem zárult le. Erre utal, hogy 1939 első felében is érkeztek egyes vármegyék törvényhatóságától vélemények. Szabolcs vármegye közigazgatási bizottsága 1939 elején reflektált a ha­tározatra. Szerinte „minden cselédtartó gazda, birtokos, uradalom köteles minden cseléd után évente egy bizonyos (összeget) 5 pengőt a megállapítandó terv szerint egy közös kasszába befizetni". Ebből az összegből 14 éves korig a háromnál több gyermekkel rendelkező mezőgazdasági munkavállaló évente és gyermekenként 50 kg rozs értékének megfelelő anyagi támogatást kapna.8 1 Békés vármegye kisgyűlése — magáévá téve a Véghatározatban foglaltakat — javasolta, hogy a családi pótlékot „a munkaadó közvetlenül adja ki a munkavállalóknak, a készpénznapszám kivételével csakis természetben. A munaadó által e címen kiadott termények ellenértékét pedig a kifizetett pénzösszeget kellő helyhatósági igazolás után a családi bérkiegyenlítő alap térítse meg".8 2 A komáromi norma országos bevezetése mellett foglalt állást Sopron vármegye alispánja és Szeges város törvényhatósági bizottsága is.8 3 Csanád,

Next

/
Oldalképek
Tartalom