Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
komáromi norma 273 ságosan megadóztatott (termelő) és a jószágárak csökkenése következtében igénybe vehető jövedelemmel nem bíró gazdaosztály ma sincs olyan helyzetben, sem előreláthatólag a közeljövőben sem jut olyan kedvező viszonyok közé, hogy vagyoni erejének igénybevétele mellett jelentékeny összegű alapot tudna létrehozni. Célravezetőnek pedig azért sem tartjuk, mert erkölcsi szempontból kifogásolandónak véljük azt, hogy munkanélküli segély jellegű juttatásokat adjon egyeseknek, mert ez sok egyénnél odavezetne, ha az illető nem bír elegendő erkölcsi alappal, családjának eltartását a köztől várja".7 1 A város vezetőségének véleménye szerint az lenne a helyes megoldás, ha a nagyobb családú mezőgazdasági munkavállalókat földhöz juttatnák, mert ez „az egyetlen és biztos orvosságszer arra, hogy nemzetellenes tanok ellen a magyar mezőgazdasági munkásságot biztosítsuk. De nemzetvédelmi szempontból is igen fontos a nagycsaládú mezőgazdasági munkásoknak a Dunántúlra telepítése, mert sok ezer holdat kitevő nagybirtokok visszaszorítása nélkül a magyarság jövendő fennmaradását nem tudják biztsosítani".7 2 A város vezetősége a javasolt telepítést kártalanítás útján vélte megvalósítani egyfelől külfödről felvett kölcsönök, másfelől a hazai erőforrások felhasználásával.7 3 - „Az itthoni erőforrások igénybevétele és ennek (a telepítés) végrehajtása végett szerezzen a kormányzat nagyobb és évtizedeken keresztül minden adózóra visszafizetendő törlesztéses kölcsönt". Úgy gondolták, hogy „...a szociális igazság érdekében igénybe kellene venni a Miniszterelnök Úr összjárandóságát meghaladó köz- és magánalkalmazottak jövedelmének többletét abból az indokból, hogy midőn a nemzet létéről van szó, akkor senki sem jogosult a köz rovására az ország első közjogi méltóságát megillető járandóságot felülhaladó jövedelmet élvezni, olyan tőkeszegény országban, mint Magyarország."74 E kérdéssel kapcsolatban a Hódmezővásárhelyi Gazdasági Egyesület is véleményt nyilvánított. Elképzelésük szerint egy olyan alapot kellene létesíteni, amelyből azokat a nagycsaládú mezőgazdasági munkásokat segítenék, akinek jövedelme nem éri el a komáromi normában foglaltakat.7 5 Az egyesület véleménye szerint azonban az aligha lenne célravezető és csak félmegoldást eredményezne. Követve Hódmezővásárhely város vezetőségének véleményét szintén telepítést ajánlott a dunántúli nagybirtokokra. Indoklásul felhozták, hogy „a magántulajdon szerzésének lehetősége, ismerve a magyar fajtának földhöz való századok óta szívós ragaszkodását, az egyetlen és biztos orvosszer arra, hogy nemzetellenes tanok ellen a magyar mezőgazdasági munkást biztosítsuk".7 6 Földet azonban — olvasható javaslatukban — annyit kell a letelepítendő nmezőgazdasági munkásnak juttatni, hogy azon családjával együtt meg tudjon élni a munkájából és a juttatandó földamortizációját is fedezni tudja. „E célból a telepítendő mezőgazdasági munkások megfelelő felszereléssel is ellátandók és gazdasági inteligenciájuk állandóan a szakoktatás beltetjessé tételével emelni kell."7 7 A telepítés végrehajtására külföldi kölcsön felvétele szükséges mert,,...senkinek az ingatlanát elkommunizálni nem akarjuk".7 8 A másik eltérő jellegű javaslat a Fejérmegyei Gazdák Nemzeti Szövetségétől érkezett. A szervezet a nagycsaládú mezőgazdasági munkások anyagi támogatását szorgalmazta. Elképzelése szerint a munkaadó — aki tagja a Szövetségnek — minden gazdasági cselédje után évente egy pengőt fizetne a megyei bérkiegyenlítő alapba. Az így befolyt pénzösszeget pedig egyenlő arányban osztanák szét a megye terű-
