Századok – 1992
Közlemények - Csöppus István: Komáromi norma – egy szociálpolitikai kísérlet II/259
272 csóppüs istván A többgyermekes mezőgazdasági munkavállalók megsegítésének ügyét a vármegyék közül igen sokan csak országos szinten, családi bérkiegyenlítő alap, vagy családvédelmi alap létrehozása révén, annak keretén belül tartották lehetségesnek A győrvidéki Földmívelő Egyesület a reális kép kialakítása érdekében azt javasolta, hogy minden községről készítsenek statisztikai felmérést, amely tartalmazza azoknak a gazdasági cselédeknek és egyéb mezőgazdasági munkásoknak számát, akiknek három vagy ennél több 12 éven aluli gyermeke van és keresetük (kommenció) csak az országos átlag szintjén mozog. Meg kell állapítani a 10 kat. hold feletti birtokterületek nagyságát is a családi pótlék megszabása érdekében. Az így kapott adatok alapján lehetne megállapítani községenként és évente kiosztható családi pótlék összegét. Az indítványozott felmérés azt a célt szolgálta, ,.nehogy ismét azokra jelentsen terhet (a családi pótlék fizetése), akik szociális érzülettől vezéreltetve, már eddig is segítették a többgyermekes családokat és viszont ne bújhassanak ki újból azok, akik ezen kötelezettség alól eddig is mindenkor kibújtak".6 5 Egyben felkérték a Földművelésügyi Minisztériumot, hogy 1938. április l-ig adjon ki családvédelmi rendelkezést, „amely egyes országos családvédelmi alap létesítését biztosítaná". Elgondolásuk szerint az alap „fedezetet találna részint a betegápolási pótadó igénybevételéből, másrészt pedig egy pótadó formájában kivetendő úgynevezett családvédelmi illetékből".6 6 Békés vármegye szintén a családi bérkiegyenlítő alap létrehozását támogatta. A komáromiak felhívására válaszolva hangsúlyozták, hogy a mezőgazdasági munkavállalók, akik az ország lakosságának jelentékeny hányadát alkotják „a nehéz gazdasági helyzet és az ennek következtében beállott munkanélküliség folytán nemzetfenntartó hivatásuknak megfelelni a legtávolabbról sem tudnak, sőt satnya, beteges gyermekek világrahozatalával és nevelésével nemzetpolitikai és közegészségügyi következményeknek sem felelnek meg".6 7 Vas vármegye vezetősége is kívánatosnak a ítélte sokgyermekes mezőgazdasági munkásokról a fokozottabb mérvű gondoskodást megállapítva, hogy „a vármegye területén fizetett cseléd kommenció a komáromi normában megállapított legkisebb szegódményes béreket általában eléri, sőt sok helyütt meg is haladja. így ezen a téren intézkedés szüksége nem forog fenn". A vármegye vezetőségének elképzelése az volt, hogy országos családi bérkiegyenlítő alap létesítése lenne a legmegfelelőbb, mert ha a munkaadóra hárulna a családi pótlék fizetése, „nem foglalkoztatnának többgyermekes mezőgazdasági munkásokat".6 8 Egyben kiemelték, hogy a mezőgazdaságot csak olyan mértékben lehet megterhelni, ami nem veszélyezteti a rentábilis termelést. Nógrád és Hont vármegye a kérdés megoldását szintén országos akció keretén belül vélte megoldani, a szükséges anyagi fedezetet pedig közadók formájában kívánta előteremteni.6 9 Zemplén vármegye törvényhatósági bizottsága a családi bérkiegyenlítő alap létesítése mellett szavazott, egyben kihangsúlyozta a mezőgazdasági munkáscsaládok kedvezményes áron való cukorellátásának szükségességét, ami „nemcsak egészségi, hanem honvédelmi érdekből is" fontos.7 0 Komárom-Esztergom k.e.e. vármegye vitaindító javaslatára két olyan észrevétel érkezett a minisztériumhoz, amely eltért a komáromi normában foglaltaktól. Hódmezővásárhely polgármestere a város közgyűlésének határozata szellemében úgy véledekett, hogy a javasolt családi bérkiegyenlítő alap létrehozása nem elegendő a sokgyermekes mezőgazdasági munkavállalók megsegítésére. Ugyanis „túl-
