Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
népesedés és telepítés a századfordulón 255 Ha mindezekhez hozzátesszük, hogy Mátyás királyról legközelebb majd Bajcsy-Zsilinszky Endre ír történet-politikai művet, felírhatjuk a képletet: Beksics Gusztáv, dualizmuskori, szabadelvű politikus, publicista, közíró, a 20. századi népinemzeti radikális eszmekör egyik előfutára volt Magyarországon. Nézeteit Szabó Dezső, Németh László, Bajcsy-Zsilinszky Endre a 20-as, és 30-as évek megváltozott politikai kontextusában lényegében újraforgalmazta, igaz addigra a történelmi Magyarország megszűnt létezni, ezért az álmok és illúziók után szükségszerűen a reális történelmi számvetés ideje jött el. A lényegi problémák azonban továbbéltek és kitermelték azokat a gondolkodókat, akik egymást követő megszakítatlan folytonosságban mondták a magukét: földkérdésről, telepítésről, egykézésről, népesedésről, Duna-menti vezetőszerepről, középosztályról, németekről, szlávokról és az utolsó független nemzeti államról, Mátyás király birodalmáról. Nincs terünk Beksics Gusztáv nézetei utóéletének beható vizsgálatára, csak felvillantottunk néhány szembetűnő egyezést a 30-as, 40-es évek politikai irodalmával. Természetesen ebben a korban már nem egyszerűen német és szláv veszélyről van szó, hanem a fasiszta német és a kommunista orosz birodalom fenyegetéséről, amely a második világháború idején egész konkrét formát öltött. A Monarchia utódállamainak létezése pedig új összefüggésben vetette fel például a Duna-menti vezető szerep kérdését, és a telepítési politka is igen csak eltérő módon merült fel egy szűkebbre szabott országon belül, mint a régi, történelmi Magyarországon, bár a világháború előestéjén elért területgyarapodások után kísértetiesen hasonló tervek szövődtek a politikai körökben, mint a dualizmus korában. Csak alapos összehasonlító elemzéssel lehetne a végére járni annak, hogy a kétségtelen felületi hasonlóságok mellett pontosan mennyit használtak fel az utódok Beksics nézeteiből. Nem hallgathatjuk el tanulmányunk végén, hogy Beksics Gusztáv nézetrendszere ma is foglalkoztatja a magyar tudományosság bizonyos köreit, neveztesen az erdélyieket, így Fábián Ernőt, aki belső gyarmatosításra, honfoglalásra utaló felszólításaiban felismerte a Trianon utáni korszak magyarellenes, asszimilációs politikájának egyes elemeit. Ideológiájának gyümölcsei — igaz, más nemzetek hasznára — mégiscsak beértek: „Nem véletlen, hogy az első világháború befejezése után létrejövő ún. utódállamokban mindenekelőtt a korszerűsítés Beksics által ajánlott eszközeit alkalmazták, az állam és nemzet konszolidálásának történelmi szükségességére hivatkozva... a hasonló helyzet, a körülmények alakulása, az egzisztenciális félelem, a regionális tradíciók, az elmaradt társadalmi és politikai struktúra kényszerítette az ideológusokat és politikusokat ezen eszközök — sokkal következetesebb és eredményesebb — alkalmazására."9 4 Amíg térségünkben megoldatlan nemzetiségi problémák lesznek, biztosan számíthatunk a Beksicséhez hasonló „tudományos nacionalizmus" elemeinek felbukkanására.9 5 JEGYZETEK 1 Bakunyin, Mihail Államiság és anarchia. Gondolat, Budapest, 1984.48. 2 Dávid Zoltán: A magyar nemzetiségi statisztika múltja és jelene. Valóság, 1980.8.87-101.1. A szerző tanulmányában összeveti a történelmi Magyarországon 1910-ben és ugyanazon területen 1970-ben élt
