Századok – 1992

Tanulmányok - Gál Éva: Az óbudai uradalom zsidósága a 18. században I/3

AZ ÓBUDAI URADALOM ZSIDÓSÁGA A 18. SZÁZADBAN 21 kántor 2 zsinagóga inspektor 1 jogtudós 3 községi írnok 1 sakter 4 templomszolga 1 betegápoló 1 muzsikus 4 „a hitközség szolgálatában" (közelebbi megjelölés nélkül) 1 Összesen 19 Számba vettek még Óbudán 9 tanítót is, akik közül néhányan bizonyára a hitközség szolgálatában állottak, egyesek viszont a gazdagabbaknál házitanítóként éltek. Megneveztek ezenkívül egy személyt, aki az ékszerkereskedő Herzl Marcusnál írnokként dolgozott. A többiek koldultak, mások jótékonyságából és alkalmi munkákból éltek, vagy pedig rokonaik tartották el őket (köztük volt 18 özvegyasszony is). A kereskedők százalékaránya a korábbihoz képest valamivel csökkent, a kézműveseké emelkedett. A jövedelmi viszonyok vizsgálata azonban azt mutatja, hogy a kereskedelem gazdasági súlya az óbudai zsidók megélhetésében még nagyobb lett, mint korábban volt. A község legmagasabb jövedelmű tagjai természetszerűen a kereskedők közül kerültek ki. Ezenfelül a kereskedők számottevő hányada a nagyobb jövedelműek közé tartozott, míg a kézművesek többsége közepes, vagy alacsony jövedelmű volt. 1770-ben a 208 megnevezett zsidó lakos közül 124-nél írtak össze jövedelmet: 94 kereskedőnél, összesen 17.447 forintot; 22 kézművesnél, összesen 1.855 forintot, 5 vegyes foglalkozásúnál (pénzkölcsönző, halászatbérlő, sakter) 500 forintot, egy muzsikusnál 20, egy vízhordónál és egy levélhordónál 6-6, összesen 32 forintot. Együttvéve az óbudai zsidók bevallott jövedelme 19.834 forintra rúgott. Nem mindenkinél tüntettek azonban fel jövedelmet. Friebeisz alszolgabíró a Helytartótanács által felhozott kifogásokra (,,difficultas"-okra) adott válaszában azt írta, hogy azoknál, akik éppen hogy meg tudtak élni tevékenységükből, nem írt be jövedelmet. Ezeken kívül azonban nem tüntettek fel jövedelmet a hitközségi alkalmazottaknál sem (kivéve egy saktert és két muzsikust), minthogy ezek nem adóztak. Az ebbe a kategóriába tartozó összeírtakon kívül összesen 62 olyan személy volt, akiknél nem írtak össze jövedelmet; többségük valóban a zsidó község legnyomorúságosabb helyzetű csoportjához tartozott (sokgyerekes özvegyasszonyok, kétkezi munkások, mások jótékonyságára szoruló öregek, betegek, foltozószabók, eladósodott kereskedők és kézművesek, házalók, koldusok). Ez a réteg az óbudai zsidóknak kb. 30%-át alkotta. A jövedelem 88%-át (17.447 forintot) a kereskedőknél vették számba, akik az összeírt családfők 45 %-át alkották. De a kereskedők csoportján belül is óriásiak voltak a vagyoni különbségek. Az alábbiakban az óbudai zsidó kereskedőket, kézműveseket és egyéb foglalkozásúakat az összeírásban megjelölt jövedelmük nagysága szerint csoportosítottuk, feltüntetve egy-egy jövedelmi csoporton belül az egy főre jutó átlagos jövedelmet is.