Századok – 1992
Közlemények - Szabó A. Ferenc: Népesedés; telepítés a századfordulón. Beksics Gusztáv nézetei II/227
240 szabó a. ferenc zetet csak a mezőgazdaság felvirágzása tarthatja fenn. Konkrétan rátérve a földbirtokviszonyok népesedési hatására, megállapítja: „Nyíltan és őszintén ki kell mondani, hogy a földbirtok jelen viszonyai nemcsak nem kedvezők, hanem határozottan károsak a magyar fajra nézve."2 5 Közvetlen kapcsolatot mutat ki a kötött birtokok aránya és a népesedés mértéke között: „A kötött birtok százalékának növelése már-már egyértelművé kezd lenni a születési százalékok apadásával. Máris jelentkezik az a tünet, hogy minél nagyobb valamely vidéken a kötött birtok percentje, annál kevesebb születés történik ott."2 6 Táblázatok segítségével igazolja állítását, megjegyezvén, hogy a nagybirtokokon az agrárszocialista mozgalmak is terjedőben vannak. Kifejti, hogy nem lehet megállni az ún. „mechanikai eszközöknél" (csendőrség, katonaság). A főok az 1848-as jobbágyfelszabadításban keresendő, a parasztokra ruházta a tulajdonjogot, példát adva arra, hogy a paraszt tulajdonosként is kezelheti a földet. A Kossuth-kultuszban, amely az alföldi magyar népességben mélyen benne gyökerezik, ezért van agrárszocialisztikus jelleg. Mellékoknak találja a magyar, s különösen az alföldi parasztság kielégítetlen vágyát a föld tulajdonlására. Ugy véli: ezt az okot politikailag fel kell használni a nemzetiségi régiók meghódítására Veszélyes a kialakult helyzet, mert a parasztság, ha „nincs vagy nincs elég földbirtoka, megtagadja országát és nemzetét".27 Nem helyénvaló, hogy a mezőgazdasági munkásnép védelmében nem történik semmi ezen a téren. Közvetlenül kimutatja, hogy azokban a megyékben, ahol az agrárszociálista mozgalmak a legelterjedtebbek (Arad, Bács-Bodrog, Békés, Csanád, Csongrád, Pest, Tfemes, Tbrontál) apad a születések száma. A megoldás érdekében „Át kell alakítani a birtokviszonyokat. Le kell dönteni parasztságunk terjeszkedése előtt a gátakat".2 8 Beksics Gusztáv szerint a nemzeti konszolidációnak két egyenlően fontos tényezője a városok és a vidék megmagyarosodása. Ezen a téren a parasztság hivatása a haza földjének meghódítása mellett a középosztály átalakítása is. Ebből az utóbbi megjegyzésből táplálkozik majd a 20. századi népi-nemzeti irány ideológiájának, „vissza... a magyar falvak ősi televényéhez " jelszava, - miszerint az elkorcsosult dzsentri és középosztályi rétegeknek fel kell frissülniük a felemelkedő parasztivadékok középosztályba emelkedése által. A könyv hátralevő fejezeteiben a parasztság földhöz juttatásának technikai részleteiben foglal állást. Hangsúlyosan kiemeli ennek során, hogy ,fl helyi viszonyok indokolhatják itt-ott a bérlet-rendszert is, a nemzeti munka alapgondolata azonban nem lehet más, mint az, hogy a földparcellákat tulajdonjoggal kell átruházni parasztságunkra."2 9 A népszaporodás gátjainak megszüntetése céljából ott a legsürgősebb a munka, ahol a szaporodási arány a legrosszabb - úja. Elsőként a községi, majd a kincstári birtokok felosztását javasolja, s csak ennek megtörténte után kell, véleménye szerint, sort keríteni a magán- és a kötött birtokokra, természetesen megváltás alapján. „Uraink települjenek a népbe" - teszi hozzá. Az lenne az ideális ezek után, ha az Alföld a parasztbirtok, a Dunántúl a kis- és középbirtok, a perifériák pedig a nagybirtok hazája lenne. Ezáltal a nemzetiségi kérdés megoldása is sokkal könnyebb lenne, mert a központi nagy, szapora tömb elmagyarosíthatná az országot. A magyar nép egyetlen, perifériát is benépesítő csoportja, a székelység számára pedig iparosítani kell.
