Századok – 1992
Tanulmányok - Gyarmati György: Modernizációs szükséglet és hatalmi érdek konfliktusa. Az igazgatásszervezet átalakítása Magyarországon. 1945–1950 II/202
212 gyarmati györgy ták vezette blokkpártok a maguk számára kedvező kimenetellel igyekeztek feloldani a törvényhozó és a végrehajtó hatalom politikai kétarcúságát. A blokkpártok a nemzetgyűlés összetételének számukra kedvezőtlen módosulását a parlament szerepének háttérbe szorításával igyekeztek ellensúlyozni. Ennek eszköze, a koalíciós korszak egyik kulcsszereplőjévé váló pártközi tárgyalások „intézménye" volt. Ezeken a pártonként azonos számú delegálttal ülésező pártközi tárgyalásokon a — többnyire — egyformán szavazó baloldali pártok rendre többségbe kerültek a kisgazdákkal szemben, aminek eredményeként a politikai játékszabályokat betartva sikerült eliminálniuk a FKgP parlamenti túlsúlyát. Parlamenti elfogadást igénylő törvények helyett ily módon számos rendelettervezetet sikerült „keresztülverniük" a pártközi tárgyalásokon, amelyeket azután a kormány léptetett életbe. Amikor pedig ez a módszer nem bizonyult járható útnak, törekvéseiket nyomatékosító tömegmegmozdulásokat szerveztek. Ezt alkalmazták pl. a tisztviselőkar ismételt politikai szempontú tisztogatási akciója, a B-listázás elfogadtatása érdekében. Ezt kezdetben törvényi keretekben kívánták megvalósítani, hamarosan nyilvánvalóvá vált azonban, hogy ezt a parlament nem szavazná meg. A B-listázást leginkább szorgalmazó kommunisták ennek hatására rendeleti útra terelték a kérdést, és törekvéseiknek — alkalmanként lincselésbe torkolló — „népítéletekkel" adtak nyomatékot.18 A kisgazdák törekvése az új helyzetben kezdetben arra irányult, hogy a nemzetgyűlési választások eredményeihez igazodva arányosítsák az egyes pártok részesedését a végrehajtó hatalom és az önkormányzatok kulcspozícióiban. Mivel ezt az igényt az összes többi párt elutasította, a FKgP a továbbiakban az önkormányzati választások mielőbbi megtartását szorgalmazta. A rivális pártoknak nem volt nehéz felmérni, hogy ennek eredményeként a kisgazdák biztos többséget szereznének az önkormányzatok vezető posztjain is.1 9 Az önkormányzati választások kiírásának elutasítására is nehéz volt viszont elfogadható érvet találni, hiszen nemzetgyűlési választások megtartása, a népbíróságok felállítása, valamint a köztársasági államforma - 1946 februári — kikiáltása után, magától értetődő igény volt az ideiglenesség felszámolása az államélet ezen területén is. A csak vázlatosan felelevenített eltérő érdekek által motivált egymást keresztező törekvések 1946 első felében belpolitikai válságok sorozatát szülték, miközben az egymásnak feszülő, viszonylag kiegyenlített erőviszonyok közepette a hatalmi patthelyzet fennmaradt. A koalíciós kormányzás fenntartása — még inkább működőképessé tétele — egyfelől nemzetközi előírás, másfelől belső szükséglet is volt. így a pártok — legalábbis átmenetileg — kölcsönös engedményeken nyugvó megállapodásra kényszerültek. A kisgazdák kelletlenül beletörődtek a kommunista elképzelések szerint zajló B-listába: miközben a baloldali pártok nem kevésbé kelletlenül tettek ígéretet néhány főispáni, polgármesteri, rendőrségi poszt átengedésére.2 0 Ehhez járult a pártok közös nyilatkozata az önkormányzati választások kérdésének napirenden tartásáról; majd — újabb egy hónapos pártközi alku eredményeként — 1946 júliusában megállapodás szmetett arról, hogy az ősz folyamán sort kerítenek az önkormányzati választásokra is.21 Ilyen körülmények közepette, a már zajló B-listázások idején, és az önkormányzati választásokat is beharangozó pártközi megállapodások ismeretében jelentette meg a Nemzeti Parasztpárt részletes közigazgatási reformkoncepcióját.